You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
De amikor visszaértem a szobám ragyogó fényébe, a szőröm<br />
visszanőtt. Ránéztem a karomra. Ha látszott bármi is, az volt, hogy a<br />
szőr a bal karomon sűrűbbnek tűnt, mint korábban.<br />
Valami – talán a sírás – fojtogatta a torkomat. Odarohantam az<br />
ablakhoz. Üvölteni akartam az örökké-szerető holdnak, mint egy<br />
vadállat egy horrorfilmben. De a hold elrejtőzött két épület között.<br />
Mégis kinyitottam az ablakot, és beleordítottam a forró július<br />
levegőbe.<br />
– Pofa be! – érkezett egy hang az alsó lakásból. A járdán egy nő<br />
sietett a táskáját szorongatva. Egy párocska csókolózott az<br />
árnyékban, távol egy lámpa fényétől. Még csak észre sem vettek.<br />
Berohantam a konyhába, és kiválasztottam a legnagyobb kést a<br />
tartóból. Aztán elbarikádoztam magam a fürdőszobában, és<br />
összeszorítva a fogaimat a fájdalom ellen, kivágtam egy részt a<br />
karomból. Álltam figyelve, ahogy a vér szivárog a sebből. Tetszett a<br />
tomboló vörös fájdalom. Szándékosan félrenéztem.<br />
Amikor visszanéztem, a lyuk begyógyult. Elpusztíthatatlan,<br />
megváltoztathatatlan voltam. Ez vajon azt jelenti, hogy emberfeletti<br />
vagyok, hogy nem tudok meghalni? Mi van, ha valaki meglő? És ha<br />
igen, melyik a rosszabb – meghalni, vagy örökké szörnyetegként<br />
élni?<br />
Amikor visszatértem az ablakhoz, nem volt senki az utcán. Két<br />
óra volt. Fel akartam menni az internetre, chat-elni a barátaimmal,<br />
mint régen. A suli végéig elvoltam apám tüdőgyulladás-sztorijával,<br />
majd azt mondtam mindenkinek, hogy a nyarat Európában töltöm.<br />
Utána pedig bentlakásos iskolába megyek ősszel. Azt mondtam<br />
nekik, hogy még találkozunk augusztusban, mielőtt elmegyek, de ez<br />
hazugság volt. Nem számított. Alig-alig e-maileztek. Nem akartam<br />
visszamenni Tuttle-be, természetesen semmiképp így, mint egy<br />
torzszülött. Tuttle-ben rosszul bántunk azokkal az emberekkel,<br />
akiknek olcsó cipőjük volt. Vasvillával jönnének utánam, azok után,<br />
ahogy kinézek. Azt hinnék, valamilyen betegségem van, mint ahogy<br />
apa gondolta, és távol tartanák magukat tőlem. És ha mégsem, nem<br />
tudnék együtt élni azzal, hogy torzszülött vagyok egy olyan<br />
iskolában, ahol régebben a Szép Emberek egyike voltam.<br />
57
Change language