alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Ez? – Körbefordult, egy rózsaszín pont a fehéren. – Szóval azt
hiszem, rossz ötlet lenne belehemperegni ebbe a csodálatos, puha
hóba?
– Nagyon rossz ötlet. – Felé cammogtam. Nem fáztam, nem
valószínű, hogy fogok. A vastag kabátom melegen tart. – Csodálatos
és puha, hamarosan hideg és nedves, és ha beteg leszel, nem
játszhatunk kint. – De melegen tudlak tartani – Hoztam megfelelő
ruházatot.
– Megfelelőt?
– Hosszú fehérneműt. – Láttam, hogy a sofőr hozza a
csomagjainkat, és keresztülhúztam a fejem körül a ruhámat. A piros
bőröndre mutattam. – Az a tied. Beviszem a szobádba.
– Nagyon nagy. Milyen sokáig maradunk?
– Egész télen, ha szeretnéd. Nincs munkánk, nincs iskola. Ez egy
üdülő terület. Néhány ember jön síelni hétvégente, de az idő többi
részében elhagyatott. Senki sem lát meg engem, ha kimegyünk.
Biztonságban vagyok.
Egy pillanatra rám nézett, mintha elfelejtette volna, kivel van. El
tudná? Aztán körbeforgott újra. – Oh, Adrian! Egész télen! Nézd a
jégcsapokat lelógni a fáról. Olyanok, mint az ékszerek. – Megállt és
felkapott egy marék havat, labdává gyúrta és nekem dobta.
– Óvatosan. Ne kezdj el hógolyó csatázni, nem nyerhetsz –
mondtam.
– Oh, tudok nyerni.
– A köpenyedben?
– Jól hallom, hogy ez egy kihívás?
– Nincs még kihívás, – mondta Will, Pilottal a ház felé sétált. –
Tegyük el a bőröndöket és vegyünk fel tisztességes ruhát és
reggelizzünk.
Felkaptam Lindy bőröndjét.
Azt tátogta, Tisztességes ruha?
Visszatátogtam, Hosszú alsónemű, és kitört belőlünk a nevetés.
Az apám előkészített mindent, ahogy kértem. A ház tiszta volt – a
fa ragyogott, és minden fenyő illattal illatozott. A tűz lobogott a
kandallóban.
174