alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Sajnálom. – Az apjának tárgya túl kockázatos. – Szeretnéd,
hogy Will tanítson? Minden nap oktat engem. Talán okosabb vagy
nálam. Nem vagyok nagyon jó diák, de lefogadom, hogy megszokta,
hogy néhány gyerek nem olyan okos a megszokott iskolában, ugye?
Nem válaszolt, és azt mondtam, – Taníthat téged külön tőlem, ha
akarod. Tudom, hogy mérges vagy. Minden jogod megvan hozzá.
– Igen, tudom.
– Van valami, amit szeretnék megmutatni neked.
– Megmutatni nekem? – Óvatosságot hallottam a hangjában,
mintha a függöny lement volna.
Gyorsan azt mondtam, – Nem! Nem azt. Nem érted. Az üvegház.
Magam építettem a tervekből, amiket vettem. És minden növény
odabent rózsa. Szereted a rózsákat? – Tudtam, hogy igen. – Will
fordított feléjük. Azt hiszem, úgy gondolta, hogy kell nekem egy
hobbi. A kedvenceim a floribundák – futó rózsák. Nem olyan
részletesek, mint a hibrid tearózsák. Úgy értem, kevesebb szirmuk
van. De olyan magasra nőnek – néha tíz láb magasra, ha jól tartják
őket. És biztos vagyok benne, hogy jól vannak tartva.
Megálltam. Úgy hangzott, mint azok a lúzerek az iskolában,
akikből a baseball státuszok áradnak vagy tudod, a Gyűrűk Ura, mint
Frodo, a Hobbit, vagy a rég elveszett unokatestvér.
– A rózsák a szobámban – mondta. – Tőled vannak? Te neveled
őket?
– Igen. – Azokban a napokban, hogy bent volt, Magdát kértem
meg, hogy távolítsa el a sárga rózsákat, mikor meghaltak, és tegyen a
helyükre fehéret, a tisztaságot jelképezve. Reméltem, hogy egy nap
vörösre cserélhetem, ami romantikus. – Szerettem volna, ha
megnézed a rózsáimat. Senkinek sem tudtam adni azelőtt, kivéve
Magdát. De több tucat van. Ha le akarsz jönni, megnézni őket – vagy
tanulni – megkérhetem Willt vagy Magdát, hogy legyen ott egész idő
alatt, nem kell aggódnod, hogy bántanálak.
Nem akartam kimutatni a nyilvánvalót, hogy egyedül van velem,
hogy napokig volt velem, védve csak egy vak férfival, egy
öregasszonnyal, és egy vékony ajtóval, és nem tettem semmit vele.
De remélem, hogy észrevette.
137