alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

Végül azt mondtam, – Szeretnéd, hogy beletegyem egy tálba? –
Nem tudtam, Magda hol tartja a tálakat. Milyen szomorú ez?
– Oh, nem, ne fáradj vele.
– Nem probléma. – De kivettem a zacskót, kinyitottam, majd
mind a kettőt bevittem a nappaliba.
Valószínűleg saját zacskót fog kérni, hogy a kezünk ne érjen
össze. Nem hibáztattam őt. Körülbelül egy lábnyira ültem le tőle,
ahonnan a filmet nézte. Ez volt a jelenet, ahol Westley, a kalóz,
megtámadta a gyilkost, Vizzinit, a csata esze.
– Egy klasszikus baklövésnek esel áldozatul! – mondta a
képernyőn Vizzini. – … Soha ne szállj szembe egy szicíliaival,
mikor a halál a vonalon van!
Pont akkor, mikor Vizzini elesett, meghalt, befejeztem a
popcornomat és letettem a zacskót. Akartam még.
Úgy tűnik, egy szörny mindig éhes. Azon tűnődtem, ha
visszaváltozom, kövér leszek?
– Kérsz még? – mondta.
– Nah. Azt mondtad, nagyon szereted a popcornt.
– Igen. De neked kell még egy kicsi. – Odatartotta nekem a
zacskóját.
– Oké. Néhány inch-csel közelebb húzódtam. Nem sikoltozott
vagy mozdult el. Vettem egy maroknyi popcornt, remélve, hogy nem
ejtem el. Volt egy félelmetes mennydörgés, és akkorát ugrott, hogy a
megmaradt popcorn fele kiömlött.
– Oh, sajnálom – mondta.
– Nem kell. – Felvettem a látható darabokat, és beletettem az üres
zacskómba. – Összeszedjük a maradékot reggel.
– Csak nagyon megijedtem a mennydörgéstől és villámlástól.
Mikor kicsi voltam, az apám elment éjjel, miután elaludtam. Aztán,
ha valami zaj felébresztett, nem találtam őt. Nagyon ijedt voltam.
– Nehéz lehetett neked. A szüleim kiabáltak velem, mikor
felébredtem éjjel. Azt mondták, legyek bátor, ami azt jelentette,
hagyjam őket egyedül. – Odaadtam neki a popcornt. – A tiéd lehet a
többi.
– Köszönöm – emelte fel. – Szeretnék…
151