alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Adrian! – Lindy a sötétben, a szófán ült, nézte a világító eget, a
legtávolabbra az ablaktól. – Megrémültem. Lövöldözésnek hangzott.
– Lövöldözés. – Azon tűnődtem, ha lövöldözést hallott az éjjel,
honnan jöhetett. – Csak a vihar, és ez egy régi, erős ház.
Biztonságban vagy.
Észrevettem milyen őrültség ez, azt mondani neki, hogy
biztonságban van, mikor fogolyként tartottam. De azt mondta, – Nem
volt minden hely biztonságos, ahol éltem.
– Észrevettem, hogy az ablaktól a legtávolabbi helyet választottad.
– Azt hiszed, ostoba vagyok.
– Nah. Itt vagyok, nem? A zaj felébresztett. Akartam pattogtatni
egy kis popcornt és megnézni, talán van valami a tv-ben. Kérsz?
Elindultam a konyha felé. Óvatos voltam. Úgy döntöttem, jobb, ha
elmegyek, ne ijesszem meg azzal, hogy túl közel vagyok. Ez volt az
első idő, hogy egyedül voltunk, a rózsakerti nap óta. Mindig, Willel
voltunk, mikor tanultunk, Magdával az étkezéseken. Most egyedül,
mikor mindenki alszik, tudni akartam, hogy megbízik-e bennem.
Nem akartam felidegesíteni.
– Igen, kérlek. Tudnál csinálni két zacskóval? Tényleg nagyon
szeretem a popcornt.
– Igen. – Bementem a konyhába és megtaláltam a mikrohullámú
pattogatott kukoricát. Lindy a tv csatornák között válogatott és egy
régi filmnél állt meg. A herceg menyasszonya. – Ez jó – mondtam,
ahogy a popcorn elkezdett pattogni.
– Még soha nem láttam.
– Tetszeni fog, azt hiszem. Van benne valami mindenkinek – kard
harc nekem, hercegnők neked. – Az első zacskó elkészült, és
kinyitottam. – Sajnálom. Talán szexista volt.
– Semmi baj. Lány vagyok. Minden lány úgy tesz, mintha
hercegnők lennénk, nem számít, milyen kicsi az élete, mint ez. És
szeretem a boldogan éltek, míg meg nem haltak elképzelést. – Azon
a csatornán hagyta a tv-t. Ott álltam és néztem, ahogy a második
zacskó felduzzad és mi a teendő velük – tálba tettem a popcornt,
tálba tegyem, mint Magda, ahogy a lányok szokták vagy hagyjam a
zacskóban.
150