alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

ételemet, ha túl ellenszenves voltam. Ki bánná? Letérdeltem a
padlóra, hogy felszedjem a DVD-ket, amiket levertem. Nehéz volt
karmokkal, de legalább a kezem még mindig ugyanolyan formájú
volt, egy gorilla hüvelykujjával, és nem egy medve mancsával.
Néhány perc múlva Magda visszatért egy mobiltelefonnal a kezében.
Tehát ezen a helyen tényleg nincs telefonszolgáltatás. Micsoda
munkát végzett az apám!
– Én... én felvettem a legtöbb dolgot, amit ledobtam – intettem a
karommal, ami tele volt cuccal. – Sajnálom, Magda.
Felemelte az egyik szemöldökét, de azt mondta. – Rendben van.
– Tudom, hogy ez nem a te hibád, az apám... – vállat vontam.
Elvette a játékokat, amiket még mindig a kezemben tartottam. –
Akarod, én hívni?
Megráztam a fejem, és elvettem a telefont. – Egyedül kell
beszélnem vele.
Bólintott, majd visszatette a játékokat a polcra, és elhagyta a
szobát.
– Mi az, Magda? – apám hangján ingerültség szűrődött át, ahogy
beleszólt. Nem lesz jobb, ha meghallja, hogy én vagyok.
– Nem Magda. Én vagyok az, Kyle. Meg kell beszélnünk néhány
dolgot.
– Kyle, épp a közepén vagyok…
– Mindig a közepén vagy. Nem tart sokáig. Gyorsabban vége lesz,
ha meghallgatod, amit mondani akarok, mintha vitatkozol velem.
– Kyle, tudom, hogy nem akarsz ott lenni, de tényleg ez a legjobb.
Próbáltam kényelmes…
– Elhajítottál.
– Azt csinálom, ami a legjobb neked, megpróbállak megvédeni az
emberek bámészkodásától, azoktól az emberektől, akik
megpróbálnának hasznot húzni ebből, és…
– Ez egy baromság – körülnéztem, ahogy a zöld falak
megpróbáltak körbezárni. – Te csak magadat véded. Nem akarod,
hogy bárki tudjon rólam.
– Kyle, ennek a beszélgetésnek vége.
72