You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
4<br />
Azon az éjszakán, az első alkalommal azóta, hogy Brooklynba<br />
költöztem, kimentem az utcára. Vártam estig, és annak ellenére, hogy<br />
október eleje volt, egy nagykabátot viseltem kapucnival, amit<br />
előrehúztam az arcomba. Egy sálat tekertem az állam és arcom köré.<br />
Az épületek közelében sétáltam, elfordulva, így az emberek nem<br />
láthattak, lebuktam a sikátorokban, hogy elkerüljem, hogy valaki túl<br />
közel kerüljön hozzám. Nem lett volna szabad ezt tennem,<br />
gondoltam. Én Kyle Kingsbury vagyok. Valaki különleges. Nem<br />
kellett volna ledegradálnom magam, hogy sikátorokban ólálkodjak, a<br />
szemetes kukák mögött bujkálva, arra várva, hogy néhány idegen<br />
elkezdjen kiabálni: „Szörnyeteg!”. Emberek között kellett volna<br />
lennem.<br />
Mégis, rejtőzködtem, lebuktam, ólálkodtam, és szerencsére<br />
mindez észrevétlen maradt. Ez elég furcsa volt. Senki nem vett észre,<br />
még azok sem, akik úgy tűnt, egyenesen rám néztek. Ez így nem<br />
stimmel.<br />
Tudtam, hová akarok menni. Gin Elliott, aki az osztályomba járt<br />
Tuttle-ben, tartotta a legnagyobb bulikat a szülei SoHo-beli házában,<br />
amikor nem voltak otthon. Figyeltem a tükröt, így tudtam, hogy ezen<br />
a hétvégén távol lesznek. Nem tudtam elmenni a buliba – sem, mint<br />
egy idegen, és természetesen sem, mint önmagam, mint Kyle<br />
Kingsbury, egy semmivé minősítve.<br />
88
Change language