alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

Döntöttem. – Egy hét múlva, ide fogod hozni a lányodat. Itt fog
maradni velem.
Most nevetett. – Persze. Abszolút. Elmegyek most, és
visszahozom.
Tudtam, hogy játszik. – De ne hidd, hogy megúszod anélkül, hogy
nem tettem semmit. – Keresztül nyomtam a fejét az ablakon újra,
tovább, mint korábban. Sikoltozott, mintha ki akarnám lökni, de
lefelé mutattam, az üvegház megfigyelő rendszerére. – Kamerák
vannak a ház körül, bizonyítva, hogy mit tettél. Nálam van a
jogosítványod, a kábítószereid. És van valami más. – A haja hosszú
és zsíros volt. Megragadtam annál fogva és a régi szekrényhez
rángattam, ahol a tükröt tartottam. – Látni akarom a lányát, Lindyt.
A tükörkép megváltozott, a groteszk képemről, egy ágyéra, a lány
benne aludt. A kép nagyobb lett. Láttam a hosszú vörös fonatot.
Aztán az arcát. Linda. Linda Owens az iskolából, az egyik a rózsával,
az egyik, akit figyeltem a tükörben. Linda. Vajon ő lesz a lány?
A szemétláda arcába nyomtam a tükröt. – Ez ő?
– Honnan…?
Most azt mondtam a tükörnek, – Látni akarom a címet, ahol van.
A tükör kihúzódott a lakás ajtaján, aztán az utcatáblára.
– Nem menekülhetsz. – Megmutattam neki. – Bárhová mész,
pontosan tudni fogom, hol vagy. – A jogosítványát néztem. – Daniel
Owens, ha nem jössz vissza, megtalállak, és a következmények
rettenetesek lesznek.
A következmények rettenetesek lesznek? Ragyogó, ki beszél így?
– Elmehetek a rendőrségre – mondta.
– De nem fogsz.
Visszarángattam az üvegházba. – Megértettük egymást?
Bólintott. – El fogom hozni. – Kinyúlt, és rájöttem, hogy próbálja
a kábítószeres zacskót és a jogosítványát elvenni, amiket fogtam. –
Holnap.
– Egy hét múlva – mondtam. – Szükségem van időre, hogy
felkészüljek. És itt tartom ezeket időközben, hogy biztosan vissza
gyere.
117