alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

A következőnél Lindy hangosabban visított. Odarohantam
meggyőződni, hogy nem ütötte meg magát, de azt mondta, – Jane
Eyre! Ez az örök kedvencem! – Emlékeszem, mikor először olvasta,
néztem őt. – Sok kedvenced van. Nincs elég már?
– Igen. De nézd ezt.
Elvettem a könyvet tőle. Kicsit olyan aluljáró szaga volt. 1943-as
kiadású volt és többnyire fekete illusztrációkkal tele a legtöbb oldal.
Annál a képnél nyitottam ki, ahogy egy pár ül kint a fa alatt.
– Soha nem láttam felnőtt könyvet képekkel ezelőtt. Nagyon jó.
Elvette a könyvet tőlem. – Szeretem ezt a könyvet. Szeretem,
ahogy megmutatja két ember mit jelent egymásnak, és mit fognak,
még ha valami el is választja őket. Olyan varázslatos.
Arra gondoltam hogyan találkoztunk a bálon Lindyvel, aztán
láttam a tükörben, és most itt van. Mágia volt? Kendra-féle mágia?
Vagy csak szerencse? Tudtam, hogy varázslat. Csak azt nem tudtam,
hogyan fog jól működni.
– Hiszem benne? – kérdeztem. – A varázslatban?
Az arca elsötétült, mintha valami máson gondolkozna. – Nem
tudom.
Újra a könyvet néztem. – Szeretem a képeket.
– Teljesen megfognak a könyvek?
– Nem tudom. Soha nem olvastam. Hát nem egy csajos könyv?
– Soha nem olvastad? Komolyan? – Tudtam, mi következik. –
Nos, el kell olvasnod. Ez a legcsodálatosabb könyv a világon –
szerelmi történet. Minden alkalommal ezt olvasom, mikor
áramszünet van. Tökéletes könyv a gyertyafényre.
– Áramszünet?
Lindy vállat vont. – Több volt nekünk, mint másoknak. Azt
hiszem. Néha dolgok kerülnek az útba, mikor apám kifizetné a
villanyszámlát.
Dolgok, amik etetik az orrát és a véráramát. Vannak prioritásai.
Azt hittem, újra, egyaránt Lindy és én voltunk. És az apáink--az
apámnak, a munka volt a kábítószere.
Elvettem a könyvet tőle. Tudtam, hogy egész éjjel olvasni fogom.
156