alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

egy közülük. Azt gondolták, söpredék vagyok. Talán igazuk volt. De
keményebben tanultam, a legjobb jegyeket kaptam. Tudtam, hogy ez
az egyetlen kiút az életemből, ösztöndíjat kapni, főiskolára menni,
elmenni innen. De ehelyett távol tartom az apámat a börtöntől, rab
vagyok itt. Ez nem igazságos.
– Értem – mondta Will. Tudtam, hogy lenyűgözte azzal, ahogyan
beszélt. Még metaforát is használt az alagútra. Valóban okos volt.
– Mit akar tőlem? – sírt a lány. – Hogy dolgozzam neki? Hogy
szexre használjon?
– Nem. Nem vennék részt benne, ha ez lenne a helyzet.
– Komolyan? – Kicsit megkönnyebbülten nézett, de azt mondta. –
Mi lesz akkor?
– Azt hiszem… – Will megállt. – Tudom, hogy ő magányos.
A férfira nézett, de nem szólt semmit.
Végül a férfi azt mondta, – Adok lehetőséget a pihenésre, és hogy
körülnézz az új otthonodban. Magda délben hozza az ebédet. Akkor
találkozhatsz vele. Ha bármire szükséged van, kérd és a tied.
Kisétált és becsukta az ajtót maga mögött.
Néztem, ahogy Linda körbesétálja a szobát, megérinti a
különböző tárgyakat. A szeme hosszan ott marad az egyik váza
rózsán. Felkapott egy sárga virágot, hogy azt gondoltam, az a
legszebb. Az arcához tartotta egy pillanatra, megszagolta, majd az
orcájához nyomta. Végül visszahelyezte a vázába.
Keresztülsétált a csomagjához, kinyitott ajtókat, fiókokat. A
megmunkált szekrény nem volt rá hatással, de a könyvtár ajtónál
elállt a lélegzete és megállt. Megdöbbenve emelte fel a fejét, figyelte
a könyvek sorait, ahogy elérték a plafont. Megjegyeztem a házi
feladatát és próbáltam olyan dolgokat venni, amilyeneket szeret, nem
csak novellákat, de könyveket a fizikáról, vallásról, filozófiáról, és
másodpéldányokat magamnak, hogy el tudjak olvasni bármit, ami
felkelti a figyelmét. Szeretném egy adatbázisban feldolgozni az
összes könyvet cím szerint, mint egy igazi könyvtárat, ne még nem
fejeztem be.
Felmászott a létrán és kiválasztott egy könyvet, majd kettőt. Olyan
közel tartotta őket, mint egy biztonsági takarót, vagy pajzsot. Ez
125