alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

A virágos dobozra bámultam a földön. Csak ott akartam hagyni.
De abban a pillanatban Sloane anyja felemelte e legutolsó
technológiával készült fényképezőgépet, szükség volt rá, hogy
csendben legyünk és Sloane a baloldalra álljon, Sloane a jobb oldalra
álljon. Sloane egy kicsit elém álljon. A fényképező fényképezett és
Ms. Hagen, ami egyedülálló volt és valószínűleg nem bánta volna, ha
bemutatnám apámnak, flörtölni. – Itt a jövő hercege és hercegnője. –
Szóval azt tettem, amit Rob Kingsbury tett volna. Félrerúgtam az
olcsó virágot, és szépen a kamerába mosolyogtam, mondván, olyan
dolgokat, hogy milyen szépen néz ki Sloane, milyen nagyszerű lesz
vele táncolni, bla, bla, bla.
És azután, valamilyen oknál fogva, felkaptam a virágot a földről.
Egy másik szirom is lehullott, és a zsebembe tettem az első mellé.
Magammal vittem a dobozt.
A tánc a Plázában volt. Mikor odaértünk, odaadtam a jegyeket a
lánynak, aki ellenőrizte őket.
A virágra nézett.
– Szép virág – mondta.
Ránéztem, hátha viccelt. Nem. Talán az osztályomba járt, egyfajta
szürke kinézetű lány vörös copffal és szeplővel. Nem úgy nézett ki,
mintha a Plázába tartozna. Ösztöndíjjal lehet, mert ők végezték az
összes munkát, mint a jegyek ellenőrzése.
Nyilvánvaló, hogy senki nem kérte fel táncolni, vagy soha nem
vettek neki virágot, olcsó, törött virágot sem. Sloane-ra pillantottam,
boldogan találkozott újra ötven közeli barátjával, akiket nem látott
tegnap óta, mióta az összes lány hiányzott az iskolából a tánc napján,
hogy pedikűröztessen és gyógyfürdőben kezeltesse magát.
Sloane sokat panaszkodott a virág miatt – nem éppen így
terveztem – és továbbra sem volt hajlandó viselni.
– Hé, akarod ezt? – mondtam a lánynak.
– Ez nem szép – mondta.
– Mi? – Próbáltam emlékezni, hogy valaha észrevettem-e. Nah.
Nem volt elég csúnya ahhoz, hogy ugrassam, csak teljesen nulla,
nem éri meg az időmet.
27