alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Tízből tíz középiskolás lány egyetért abban, hogy tökéletes
vagy.
Sloane-ra gondoltam. – Oké, tegyük fel a vita kedvéért, hogy
tökéletes vagyok. Tehát?
– Ez az, amiért akartam a változást.
– Mint miért? Azt mondtad, tökéletes vagyok.
– Oh, nem tudom. Egy dudor az orrodra, vagy egy szemölcs. Húsz
kiló a derekadra vagy egy nagy pattanás a homlokodra.
– Értem. – Megfogtam Lindy kezét. És miért akarod ezt?
– Mert tökéletes vagy. És én… nos, nem. A pasik, akik
tökéletesen néznek ki, nem járnak olyan lánnyal, aki átlagos. Talán
Adrian King szeret engem, de Kyle Kingsbury marad, vagy jobbat
akar?
– Jobbat? – Ölelésembe fontam. – Lindy, szerettelek, mikor nem
voltam ember. Megcsókoltál, mikor nem volt ajkam. Láttad, mi van
mélyen bennem, mikor nem voltam biztos magamban. Hittél
bennem, nem keresek jobbat, te tökéletes vagy.
– Oh, ha te mondod. – De mosolygott.
– Igen. Kinézhetek bárhogy, ahogy akarod. De gondolj bele, hogy
ez megtörténik valakivel – szörny lesz belőle, aztán visszaváltozik az
igaz szerelem miatt? A legtöbb ember nem hiszi, hogy ez
megtörténhet, de megtörtént velünk. Varázslat. Életünk hátralevő
részében, iskolába járunk és dolgozunk és reggelit eszünk, és tv-t
nézünk, de tudni fogjuk, még ha nem is látjuk, hogy ott van a
varázslat a világban. Nézd meg, ez a boldogan élünk, míg igaz
szerelem, mint a tündérmesékben.
Újra megcsókoltam. Visszacsókolt. Ott álltunk, csókolózva, míg a
nap teljesen felemelkedett az égre és a város reggeli hangjai
elkezdődtek.
Aztán lementünk a földszintre és reggelit készítettünk.
215