alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

4
Fordította: Huncut Angyal
Valaki kopogott. Valaki kopogott! Nem akartam válaszolni rá. Nem
akartam megrémíteni a lányt az első látásra. A szobáimban
maradtam, de a tükörben néztem, ahogy Will beengedi.
– Hol van? – Ez a szemét apja volt. De hol van a lány?
– Hol van, ki? – kérdezte Will, minden udvariassággal.
A fickó habozott, és abban a pillanatban, első alkalommal láttam,
hogy ő vele van. Az árnyékban állva a férfi mögött. Bár árnyékolva
volt, tudtam, hogy sír.
Tényleg ő volt. Rájöttem, hogy nem hittem benne.
Lindy. Linda. Tényleg itt volt!
Szeretni fogja a rózsákat. Tényleg, ő volt az első, aki megtanított
értékelni őket. Talán fel kellene mennem, hogy találkozzak vele,
megmutassam a szobáját és az üvegházat.
Aztán meghallottam a hangját. – Az apám őrölt ötlete, hogy egy
szörny van itt és, hogy be kell záratnom magam a börtönbe.
Egy szörny. Így látna engem, ha felmennék az emeletre. Nem,
hagynom kell, hogy először megnézze a helyet, a gyönyörű szobákat,
és a rózsákat, mielőtt látná a rémisztőségemet.
– Nem szörny, kisasszony. Legalábbis, semmit nem látok –
kuncogott Will. – A munkaadóm egy fiatal fiú – én mondtam –
szerencsétlen megjelenéssel. Ezért nem mehet ki. Ennyi az egész.
122