alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

megüti. – Jobb neki nélküle. És nem akarom, hogy fogoly legyen itt.
Akarom –
– Tudom, mit akarsz, de ő nem. Nem látja a rózsákat a vázában,
vagy ahogy kifestetted a falakat. Csak a szörnyet látja, és még csak
rád sem néz.
Az arcomhoz emeltem a kezem, de tudtam, hogy Will a
viselkedésemről beszél.
– A szörnyeteg, – folytatta, – aki idehozta, csak Isten tudja milyen
céllal – meggyilkolni álmában. Vagy rabszolgakánt tartani. Ő fél,
Adrian.
– Oké, értem. De hogyan mondjam meg neki, hogy nem ezért
vagyok itt vele?
– Komolyan az én tanácsomat kéred?
– Látsz mást körülöttünk?
Will elhúzta a száját. – Nem. Senkit. – Aztán kinyújtotta a kezét
felém. A vállamat találta, végül, és rátette a kezét. – Nem mondom
neki, hogy tegyen akármit is. Ha a szobájában akar maradni, hagyd.
Hagyd, hogy tudja, tiszteletben tartod a jogát, hogy döntsön.
– Ha a szobájában marad, soha nem kapok tőle törődést. – Will
megveregette a vállam. Csak adj esélyt.
– Köszönöm. Ez hasznos. – Elfordultam és elsétáltam.
Will hangja megállított. – Adrian. – Visszafordultam. – Néha segít
egy kicsit kevesebb büszkeség.
– Másik győztes – mondtam. – Nincs semmi büszkeségem ezen a
ponton.
De egy órával később újra kopogtam Lindy ajtaján. Nem
mutattam büszkeséget, csak bűntudatot. Nehéz volt megtenni, mert
nem akartam elengedni. Nem tudtam.
– Menj el! – kiáltotta. – Csak mert itt tartasz, nem jelenti, hogy az
fogom tenni.
– Tudom, – válaszoltam, – De talán csak… figyelnél rám egy
pillanatra?
– Van választásom? – mondta. – Igen. Igen, van választásod.
Tonnányi választásod van. Meghallgathatsz, vagy mondhatod, hogy
130