alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

7
Visszamentem New Yorkba. A srác, aki állítólag a rózsáimat
gondozta volna, nagyon elcseszte. A növények fele meghalt, míg a
többinél a szükséges metszések rosszak voltak, és csak egy virágzott.
– Egy másik szörny megenné ezt a srácot – mondtam Willnek.
De nem gondoltam komolyan. A rózsák, amik az enyémek voltak
és senki másé. A katasztrofális eredmény csak azt bizonyította, hogy
szükségük van rám. Jó volt, hogy igényelnek. Azon gondolkodtam,
lehetne egy kisállatom, talán egy macska, mert őket nem kell
sétáltatni.
Persze, lehet, hogy a végén olyan őrült ember lennék, mondjuk,
hatvan macskával. És egy nap a szomszédok panaszkodnának a szag
miatt, és kiderülne, hogy meghaltam és a macskák megettek.
Mégis, jó lenne egy macska. Mindaddig, amíg nem ásnak bele a
rózsákba.
Most úgy döntöttem, lebontom az üvegházat. Északon akartam
tölteni a telet, és visszatérni tavasszal, hogy üljek a befalazott
kertemben, a napsütésben.
Elkezdtem eltervezni az egész életemet szörnyként.
Mégis elővettem a tükrömet minden este és néztem Lindyt aludni.
Azon gondolkoztam, ha álmodik, rólam álmodik, ahogy én róla
álmodok.
191