alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

Epilógus
Végzős év. – Hé, rajta van a neved. – Lindy hangja gúnyos volt,
ahogy elhaladt a Tuttle végzős bál szavazólistája mellett.
Igen, Lindy és én visszamentünk a Tuttle-ba. Beletelt néhány
húzásába Apámnak, de az osztálytársaink visszafogadtak – suttogták
páran a hátam mögött, hogy kibuktam egy bentlakásos iskolából,
botrányos ügybe keveredtem az igazgató lányával, vagy
idegösszeroppanásom volt, barátságos visszafogadásnak bizonyult. A
Tuttle-ban, valószínűleg az.
– Idegösszeroppanást kellett kapnia. – Hallottam, hogy Sloane
Hagen mondta egy nap, mikor Lindy és én elmentünk mellette a
folyosón. – Vagy talán valamiféle ütést kapott a fejére. Miért lenne
egy olyannal, mit ő?
Úgy látszik, komolyan gondolta, visszahívom, ha visszaváltoztam.
Sok alkalommal utalt rá, hogy várja a hívásomat. Még mindig vár.
Most a szavazásra néztem. Na persze, ott a nevem. – Sajtóhiba
kell, hogy legyen.
– Igen.
– Nem láttam ezeket az embereket két éve. Miért jelölnek engem
a végzősök báljára?
– Nem lehet ezt arra alapozni, ahogyan kinézel, ugye?
– Talán. Mindegy. – Összegyűrtem a lapot, mint egy labdát és
próbáltam a kukába dobni. A szemben lévő terem felé indultam.
216