alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

2
Órák teltek el, mielőtt hazafelé fordultunk, de mikor hazaértünk,
Apa ott volt, CBS Reggeli Híreit nézte. A kivetítőre a riporter mögött
az volt írva, szörny a metróban? és egy farkasszerű lényt mutattak.
Apa nyakkendője ki volt oldva. Kócos volt.
– Tudsz erről bármit, Kyle? – Mutatott a tv-re, nem véve észre az
átváltozásomat. – Miért lenne? – Vontam meg a vállam. –
Nyilvánvalóan nem vagyok szörny. – Akkor felnézett. – Nem, te
nem, ugye? – Mikor történt ez?
Arra értette, hogy hír előtt vagy után történt. Nem válaszoltam a
kérdésére. – Apa, ő Lindy.
– Örülök, hogy találkoztunk, Lindy. – A legjobb bemondó
mosolyát mutatta rá, egyszerre vette számra a Jane Austin pólóját,
régi cipőit, és márkátlan farmerját, amíg teljesen kihagyta az arcát.
Tipikus. Belehalna, ha felvenné a szemkontaktust vele? – Nos, ez
megkívánja az ünneplést. Elvihetlek titeket reggelizni?
Ez is tipikus. Most, hogy normális voltam, velem akarja tölteni az
idejét. Lindyre pillantottam. Összeráncolta az orrát.
– Nem hiszem – mondtam. – Beszélnem kell Willel és Magdával,
itt voltak velem egész idő alatt. És aztán összeesem. Egész éjszaka
kint voltam. – Nagyon élveztem az arcára nézni, mikor ezt mondtam.
– De héé, nemsokára tényleg igazán megtehetjük. – Mondjuk, az
évben vagy hogy.
208