alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Két szirom, két év, hogy találj valakit, aki belát a csúnyaságod
alá és látja a jót benned, valami szerethetőt. Ha viszont szereted, és
ha megcsókol bizonyítva azt, a varázs feloldódik, és újra jóképű
önmagad leszel. Ha nem, szörny maradsz örökre.
– Nem sok esély az igaz. – Hallucináció, álom. Talán beletett
engem valamibe, például savba?
De mint minden álmodó, tovább mentem. Mi mást tehettem,
mióta nem ébredek fel? – Senki nem tud soha többé belém szeretni
már.
– Nem hiszed, hogy bárki beléd szeretne, mert nem vagy szép?
– Nem hiszem, hogy bárki tudna szeretni egy szörnyet.
A boszorkány mosolygott. – Lennél inkább háromfejű szárnyas
kígyó? Egy lény, sas csőrrel, lólábakkal, és tevepúppal? Egy
oroszlán, talán, vagy egy bivaly? Hé, legalább egyenesen tudsz járni.
– Olyan akarok lenni, mint voltam.
– Akkor reméld, hogy találsz valaki jobbat nálad és képes leszel
elnyerni a szerelmét a jóságoddal.
Nevettem. Igen, jóság. A lányok tényleg azt hiszik, hogy a jóság
dögös.
Kendra nem figyelt rám. – Szeretni fog annak ellenére, ahogy
kinézel. Különbözik tőled, ugye? És ne feledd, viszont kell szeretned
– ami a legnehezebb része lesz számodra – és bizonyítani kell az
egészet egy csókkal.
Egy csók, rendben. – Nézd, ez már igazán vicces. Most változtass
vissza vagy csinálj valamit. Ez nem egy tündérmese – ez New York.
Megrázta a fejét. – Két éved van.
Aztán elment.
Két nappal ezelőtt történt. Már tudtam, hogy igaz, nem álom, nem
hallucináció. Valódi.
– Kyle, nyisd ki az ajtót!
Az apám. Kerültem őt, egész héten, Magdát is, kempingeztem a
szobámban, snack-en éltem, amiket elraktároztam. Most,
körbenéztem a szobában. Szinte minden tárgy össze volt törve. A
tükörrel kezdtem, nyilvánvaló okokból. Majd az ébresztőórát, a hoki
42