alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

Sloane tudta, mit kell csinálnia. Még akkor is, ha dühös volt rám,
olyan fajta volt, aki soha nem hagyja ki a lehetőséget, hogy
maradandó lelki károsodást okozzon egy másik érző lénynek.
Megragadott és egy hatalmas csókot nyomott a számra. – Szeretlek,
Kyle.
Édes. Megcsókolt újra, nem ismételte meg, amit mondott.
Mikor befejeztük, Kendra ránk bámult. Odasétáltam hozzá.
– Miért nézel minket, Csúnyaság?
Arra számítottam, hogy majd sír. Jó móka volt még belerúgni a
görénybe, megríkatni, aztán még párszor belerúgni. Emlékezni fogok
erre az estére egy darabig. Majdnem elfelejtette velem a virág
szarságot.
De helyette azt mondta. – Te tényleg megtetted.
– Micsodát? – mondtam.
– Nézz rá. – Kuncogott Sloane. Teljesen felöltözött ebbe a ronda
ruhába. Még kövérebbé teszi őt.
– Jah, vajon hol találhatta? – mondtam. – Egy szeméthegyen?
– A nagymamámé volt – mondta Kendra.
– Errefelé az emberek új ruhát vesznek a táncra – nevettem.
– Szóval valójában ezt tetted? – mondta. – Valóban meghívtál a
táncra még úgy is, hogy volt egy másik párod, csak hogy hülyének
látszódjak?
Újra nevettem. – Te igazán azt gondoltad, hogy valaki, mint én, el
akar vinni táncolni egy olyan valakit, mint te?
– Nem, nem gondoltam. De reméltem, hogy nem könnyíted meg
ennyire a döntésemet, Kyle.
– Milyen döntést? – Mögöttem, Sloane vihogott, kántált. – Lúzer
– hamarosan a többi ember is elkezdte, míg végül az egész terem a
szót harsogta, hogy alig tudtam gondolkodni.
A lányt néztem, Kendrát. Nem sírt. Még csak zavart sem volt.
Hevesség volt a szemében, mint a csajnak egy régi Stephen King
filmben, amit egyszer láttam, Carrie, ahol a lány telekinetikus erővel
bírt és az ellenségei ellen használta. És szinte vártam, hogy Kendra
használni kezdje – megölje az embereket, csak a tekintetével.
29