alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

másik pasija is, egy srác, aki nem a Tuttle-ba járt. Azon töprengtem,
mi van ha engem is megcsalt.
Aztán elkezdtem más embereket nézni. A lakás hosszú hetekre
üres volt Augusztusban. Magda készítette az ételeimet és lehozta
nekem, de csak akkor jöttem elő, ha hallottam porszívózik a ház egy
másik részén, vagy ha elment. Emlékeztem azt mondta
megrémítettem. Talán, azt gondolta megérdemeltem, ami velem
történt. Utáltam azért, mert ezt gondolta.
Ezzel a dologgal kezdtem, elővettem az évkönyvemet és
kiválasztottam egy oldalt, véletlenszerűen rámutattam néhány
személyre – rendszerint valami vesztesre, akikkel nem foglalkoztam
mikor az iskolában voltam. Elolvastam a nevüket, majd megnéztem
mutatóban a tevékenységeit. Azt hittem ismerek mindenkit az
iskolában. De most látom, sokukat nem ismerem. Most már tudtam
mindenki nevét.
A játék, amit játszottam, hogy kiválasztottam egy személyt, aztán
próbáltam eldönteni hol van a tükörben. Néha könnyű volt. A
techgyíkok mindig a számítógépnél. A futók legtöbbször kint,
futottak körbe.
Vasárnap reggel, a kép, amit választottam, Linda Owens volt.
Ismerősnek tűnt. Aztán rájöttem, hogy a lány a bálról, az egy, akinek
rózsát adtam, akit annyira felvidított, az egy aki megadta nekem a
második esélyt. Soha nem vettem őt észre azelőtt az iskolában. Most
néztem őt az évkönyvben, ami olyan volt, mint egy önéletrajz.
Nemzeti Tisztelet Egyesület, Francia Tisztelet Egyesület, Angol
Tisztelet Egyesület… nos, az összes..tisztelet társulat.
A könyvtárban kell lennie.
– Látni akarom Lindát, – mondtam a tükörnek.
A könyvtárat néztem. A tükör rendszerint ráközelít a helyre, mint
egy filmben. Szóval vártam az üvöltő oroszlános képet, aztán Linda,
tanul annak ellenére, hogy Augusztus volt.
Ehelyett, a tükör olyan környéket mutatott, amit soha nem láttam
ezelőtt – és nem akartam látni. Az utcán, két kiélt nő szoros felsőben
vitatkozott. Egy drogos ücsörgött egy bejárati lépcsőn, felpattant. A
tükör felfelé mozgatta a képet, keresztül az ajtón, fel a lépcsőházban
62