alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

– Akkor szabadon elmehetek? – kérdezte Lindy.
– Természetesen. De a munkaadóm megegyezett az ön apjával,
azt hiszem – a jelenlétéért cserébe, az ő részvételét egy nem jelentjük
a bűncselekményről, amit felvettünk. Erről jut eszembe…
Benyúlt a zsebébe és elővette a zacskót, amit elvettem a betörőtől.
– A kábítószerei, uram?
Lindy elragadta a táskát tőle. – Ezért van az egész? Idehoztál,
hogy visszakapd a drogjaidat?
– Elkaptak a felvételen, lányom. Betörés és behatolás.
– Úgy vélem, nem ez volt az első bűncselekménye – mondta Will,
és tudtam az arcáról, hogy leellenőrizte a pasit a különleges vak
személyek hatodik érzékével és pontosan azt találta, amit mondtam
neki. – És a drogoknak magukban súlyos büntetést eredményeznek,
azt hiszem.
Bólintott. – Minimum büntetés – tizenöt év az életéből.
– Élet? – Lindy Willhez fordult. – És ön egyetért ezzel az… én
szabadságvesztésemmel? – Visszatartottam a lélegzetemet, vártam
Will válaszára. – A munkaadómnak megvannak az okai. – Will úgy
nézett, mint aki a lány vállára akarja tenni a kezét vagy valami, de
nem tette. Talán érezte, hogy eltaszítaná, ha megtenné. – És jól fog
bánni önnel – jobban, talán, mint… Nézze, ha el akar menni,
elmehet, de a munkaadómnál van a betörés felvétele, és el fogja vinni
a rendőrségre.
A lány az apjára nézett. A szeme védekezett.
– Jobb lesz neked. – Kikapta a zacskót a lány kezéből. – Ezt
elveszem.
Búcsú nélkül elment, becsapta az ajtót maga mögött.
Lindy állt, bámulva a helyszínt, ahol elszállásolta. Úgy nézett,
mintha összegyűrné a padlót. Will azt mondta, – Kérem, kisasszony.
Azt kell mondanom, nehéz napja volt, bár még csak tíz óra. Jöjjön.
Megmutathatom a szobáit?
– Szobák? Többes számban?
– Igen, kisasszony. Gyönyörű szobák. Adrian úr – a fiatal fiú,
akinek dolgozom, keményen dolgozott, hogy biztosan elnyerjék a
tetszését. Arra kért, hogy mondjam meg önnek, hogy ha bármire
123