alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

3
El kell mondjam, hogy apa hitelkártyája összehozott minket Willel
a következő héten. Először könyveket rendeltünk, mert mostanra
olyan komoly diák lettem. Tankönyveket, de regényeket is, és
Braille-változatot 1 Willnek. Érdekes volt nézni, hogyan olvas a
kezével. Vettünk bútorokat, és egy műholdas rádiót Will szobájába.
Megpróbált meggyőzni, hogy ne költsünk olyan sokat, de azért nem
ellenkezett túl keményen.
Elmondtam mindent Willnek Kendráról és az átokról.
– Nevetséges – mondta. – Boszorkányok nem léteznek. Ez valami
kóros állapot lesz.
– Ez azért van, mert nem látsz engem. Ha látnál, hinnél a
boszorkányokban.
Elmondtam neki, hogy meg kell találnom az igaz szerelmet, hogy
megtörjem az átkot. Bár azt mondta, nem hisz benne, úgy éreztem,
végül valamelyest mégis hitt nekem.
– Választottam egy könyvet, ami azt hiszem, tetszeni fog – Will
az asztalra mutatott. Felvettem a könyvet, A Notre-Dame-i toronyőr.
– Elment az eszed? Ez csaknem ötszáz oldal.
Will vállat vont. – Próbáld meg! Sok cselekmény van benne. Ha
kiderül, hogy nem vagy elég okos hozzá, választunk valami mást.
1
vakírásos változat – a szerk.
79