alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

Nem futott. A szívem reménykedett, hogy nem szalad el, mert
nem akar elhagyni, de talán egyszerűen nem tudom, hogyan tartsam
meg őt. Követett a várakozó limóig.
A limót az apám szerezte. Miután beszéltem Magdával, felhívtam
a munkahelyén. Némi időt vett igénybe keresztüljutni a stúdió
telefon rendszerén, de végül hallottam a híres hangot, tele apai
aggodalommal.
– Kyle, majdnem adásban vagyok. – Öt ötven volt.
– Nem tart sokáig. Szükségem van a segítségedre. Tartozol nekem
ezzel.
– Tartozom neked?
– Hallottad. Bezártál Brooklynba, több mint egy éve, és nem
panaszkodtam. Nem is mentem a Foxhoz, a sztorimmal, Rob
Kingsbury szörny fia. Nézd, tartozol nekem.
– Mit akarsz, Kyle?
Elmagyaráztam. Mikor befejeztem, azt mondta, – Úgy érted, azt
mondod, egy lány lakik ott?
– Ez nem olyan, mint amit mi csinálunk.
– Gondolj a felelősségre.
Tudod, Apa, mikor megszabadultál tőlem a szobalánnyal,
elvesztetted a jogot, hogy felülbíráld a magatartásomat.
De nem mondtam. Végtére is, akartam valamit tőle.
– Rendben van, Apa. Nem bántottam. Tudom, hogy te is ugyan
annyira törődsz azzal, hogy kikerüljek az átok alól. – Megpróbáltam
arra gondolni, mit mondana Will. Will okos volt. – Ezért fontos,
hogy segíts nekem ezzel. Minél hamarabb megkapom, annál kisebb
az esélye, hogy bárki is megtudja.
Megtettem neki bármit, mert így gondolkozott el róla.
– Oké – mondta. – Hadd nézzem meg, mit tehetek. Most adásba
kell mennem. – Gondoskodna mindenről – a hely, a szállítás,
minden, de a srác gondozza a rózsákat. Amit én tennék. Most Lindyt
néztem, ahogy szunyókált, a feje közel feküdt a vállamhoz, és a kocsi
keresztülhajtott a Manhattan-hídon. Úgy éreztem magam, mint aki
kötelet dobott a szikla szélére. Ez volt az esélyem, hogy működjön,
de ha nem, elbukok, és kemény bukás lesz. Bár Lindy aludt, én nem
171