alex.flinn-beastly.a.szörnyszivü

Általában, egyszer néztem meg egy embert. De a következő héten,
folyamatosan Lindát néztem. Nem nézett ki dögösen vagy volt
valami érdekes. A legtöbb ember a Tuttle-ban táborban voltak, vagy
akár Európában. Így nézhettem valakit Louvre-ban, ha akartam.
Vagy, jobban tetszik, nézhetném a tábor zuhanyzóját tele pucér
lányokkal – oké, megtettem. De rendszerint, az olvasó Lindát
néztem. Nem tudtam elhinni, hogy olyan sokat olvas nyáron! Néha
nevetett, olvasva a könyvét, és egyszer sírt. Nem tudtam, hogy valaki
hogyan tud nagy ügyet csinálni egy könyvből.
Egy nap, miközben olvasott, zaj volt – dörömböltek az ajtón.
Néztem, ahogy kinyitja.
Egy kéz megragadta őt. Figyeltem.
– Hol van? – kérdezte egy hang. Egy esetlen alak jött be a képbe.
Nem láttam az arcát, csak azt, hogy nagy. Azon töprengtem hívom a
911-et.
– Hol van mi? – mondta Linda.
– Tudod mi. Mit csináltál vele?
– Nem tudom miről beszélsz. – A hangja nyugodt volt, és kibújt a
férfi markából és visszaindult a könyvéhez.
A férfi megragadta újra és magához húzta. – Add ide nekem.
– Nincs többé.
– Ribanc! – Keményen megütötte az arcát. Megbotlott és elesett. –
Kell nekem. Azt hiszed jobb vagy nálam, hogy lophatsz tőlem? Add
ide nekem!
Elindult felé, mintha újra meg akarná ragadni, de összeszedte
magát, felállt, és az asztal mögé szaladt. Megragadta a könyvét és
maga elé tartotta, mintha pajzs lenne. – Maradj távol tőlem. Fel
fogom hívni a zsarukat.
– Nem hívod ki a zsarukat a saját apádra.
Bámultam a szót, apa. Ez a mocsok az apja? Ugyanaz, akit
betakart egy takaróval előző héten?
– Nincs nálam, – mondta. Az arca megfeszült, mit annak, aki
próbál nem sírni. – Kidobtam, lehúztam a wc-n.
– Lehúztad? Száz dolcsi értékű hernyót? Te –
– Nem kellenek azok neked! Megígérted…
64