földtani közlöny - EPA

TÁRSULATI ÜGYEK. 41
viden visszapillantok az imént elmúlt évre, sajnos, nem látom veszteségtől mentnek
társulatunk tagjai sorát.
Kis, de lelkes csapatunkból a k érlelh etetlen h alál ism é t n é h á n y a t kiragadott
s ezek közül n ev ezetesen két férfiú az, a kinek n év szerin ti fe lem lítésére en gem a
kiváló érdem eikre való tekinteten, a tisztelet és szaktársi k ö te lék en kívül m ég a
barátság is kötelez. P é c h A n t a l é és P osepny FERENcz-et értem , és ki n e ism ern é e
n ev ek et körünkben ?
P é c h A n ta l, a ki az 1822-ik évi junius hó 14-én Nagyváradon született, 1895.
szeptember 19*én mint nyugalmazott m. kir. miniszteri tanácsos zárta le örökre
szemeit Selmeczbányán, tehát ugyanott, a hol néhány évvel előbb még mint a
bányakerület igazgatója működött, melynek története megirását is az ő buzgósá-
gának köszönjük, s melyet egykor a parlamentben is képviselt. A ki valaha érintkezett
vele, az csakhamar megszerette a nyilt jellemü férfiút, a ki a becsületesség
és szorgalom valódi mintaképe volt.
Tetőtől talpig magyar bányász volt, s a ki az Ő jóságos 6zemei tekintetét
valaha látta, az teljes bizalommal volt iránta.
P é c h A n t a l m ély tud ású férfi volt, a ki életéb en n em k ö n n y en ju to tt a fé­
n yes állásra, m ely et végre b etöltött, de h a valaki elm o n d h a tja , h o g y m ind en t, a
m it életében elért, azt ön m agán ak köszön i, úgy ezt teljes jo g g a l P é c h A n t a l
tehette.
Én itt emlékének csak rövid sorokat szentelhetek, de ezek őszinte szívből
erednek az iránt, a ki a magyar bányászat érdekében közismerten annyit tett, s a
kivel 1867-ben am. kir. pénzügyi minisztériumban szolgálván, őt ott nemcsak tisztelni,
de szeretni is tanultam.
Hogy mi volt ő a magyar bányászatnak, s mit veszitett ez el elhúnytával
azt csakhamar megérti bárki, a ki tudomást szerez magának ama lesújtó hatásról,
melyet halálának híre a magyar bányászat, s az ezzel rokonszenvezők körében
előidézett.
Vele a magyar bányászati irodalom nestora,a «Bányászati és Kohászati Lapok»
megalapítója szállt sírba. 1867-ben lépett P é c h A n t a l társulatunk kötelékébe
is és ennek hű tagja maradt haláláig.
Midőn 1873-ban Selmeczbányára ment bányaigazgatónak, ott egyszersmind
fiókegyesületünk elnöke lett és életének végéig tudta fiókegyesületünk elevenségét
fentartani. Közlönyünk munkatársa is volt. Az egyik értekezésében: «Az imiölgyi
bányászathoz)). (Földtani Közlöny VII. 309. 1.) fejtegeti annak lehetőségét, hogy
az úrvölgyi bányákban még mindig volnának új ércztelérek megnyithatók és két
évvel későbben beszámolt fiókegyesületünk 1879. márczius 5-én tartott szakűlésén
az ott elért eredményről, mely positivnak nem volt ugyan mondható, de igazat
adott ama nagyfontosságú nyilatkozatának, hogy «mennyire szükséges a térképeken
a kőzet minőségének megjelölése», és fölismervén a bányászatban a geológia
nagy befolyását, a bányageologusok intézményének behozatalán fáradozott.
Nyugodjék békében!
Szomorú szívvel vettük továbbá P osepny F e r e n c z cs. kir. bányatanácsos és
bányászakadémiai tanárnak még 1895. márczius 27-én a Bécs melletti Döblingben
történt elhunytának hirét.
E férfiú nem volt ugyan hazánk szülöttje, mert 1836-ban Starkenbachon