TÁRSULATI ÜGYEK. 41 viden visszapillantok az imént elmúlt évre, sajnos, nem látom veszteségtől mentnek társulatunk tagjai sorát. Kis, de lelkes csapatunkból a k érlelh etetlen h alál ism é t n é h á n y a t kiragadott s ezek közül n ev ezetesen két férfiú az, a kinek n év szerin ti fe lem lítésére en gem a kiváló érdem eikre való tekinteten, a tisztelet és szaktársi k ö te lék en kívül m ég a barátság is kötelez. P é c h A n t a l é és P osepny FERENcz-et értem , és ki n e ism ern é e n ev ek et körünkben ? P é c h A n ta l, a ki az 1822-ik évi junius hó 14-én Nagyváradon született, 1895. szeptember 19*én mint nyugalmazott m. kir. miniszteri tanácsos zárta le örökre szemeit Selmeczbányán, tehát ugyanott, a hol néhány évvel előbb még mint a bányakerület igazgatója működött, melynek története megirását is az ő buzgósá- gának köszönjük, s melyet egykor a parlamentben is képviselt. A ki valaha érintkezett vele, az csakhamar megszerette a nyilt jellemü férfiút, a ki a becsületesség és szorgalom valódi mintaképe volt. Tetőtől talpig magyar bányász volt, s a ki az Ő jóságos 6zemei tekintetét valaha látta, az teljes bizalommal volt iránta. P é c h A n t a l m ély tud ású férfi volt, a ki életéb en n em k ö n n y en ju to tt a fé n yes állásra, m ely et végre b etöltött, de h a valaki elm o n d h a tja , h o g y m ind en t, a m it életében elért, azt ön m agán ak köszön i, úgy ezt teljes jo g g a l P é c h A n t a l tehette. Én itt emlékének csak rövid sorokat szentelhetek, de ezek őszinte szívből erednek az iránt, a ki a magyar bányászat érdekében közismerten annyit tett, s a kivel 1867-ben am. kir. pénzügyi minisztériumban szolgálván, őt ott nemcsak tisztelni, de szeretni is tanultam. Hogy mi volt ő a magyar bányászatnak, s mit veszitett ez el elhúnytával azt csakhamar megérti bárki, a ki tudomást szerez magának ama lesújtó hatásról, melyet halálának híre a magyar bányászat, s az ezzel rokonszenvezők körében előidézett. Vele a magyar bányászati irodalom nestora,a «Bányászati és Kohászati Lapok» megalapítója szállt sírba. 1867-ben lépett P é c h A n t a l társulatunk kötelékébe is és ennek hű tagja maradt haláláig. Midőn 1873-ban Selmeczbányára ment bányaigazgatónak, ott egyszersmind fiókegyesületünk elnöke lett és életének végéig tudta fiókegyesületünk elevenségét fentartani. Közlönyünk munkatársa is volt. Az egyik értekezésében: «Az imiölgyi bányászathoz)). (Földtani Közlöny VII. 309. 1.) fejtegeti annak lehetőségét, hogy az úrvölgyi bányákban még mindig volnának új ércztelérek megnyithatók és két évvel későbben beszámolt fiókegyesületünk 1879. márczius 5-én tartott szakűlésén az ott elért eredményről, mely positivnak nem volt ugyan mondható, de igazat adott ama nagyfontosságú nyilatkozatának, hogy «mennyire szükséges a térképeken a kőzet minőségének megjelölése», és fölismervén a bányászatban a geológia nagy befolyását, a bányageologusok intézményének behozatalán fáradozott. Nyugodjék békében! Szomorú szívvel vettük továbbá P osepny F e r e n c z cs. kir. bányatanácsos és bányászakadémiai tanárnak még 1895. márczius 27-én a Bécs melletti Döblingben történt elhunytának hirét. E férfiú nem volt ugyan hazánk szülöttje, mert 1836-ban Starkenbachon
4°2 TÁRSULATI ÜGYEK. (Csehországban) született, de mint kortársai tudjuk,