Börzsönyi Helikon

Még fel sem száradt a könny, a vér
már gyûjtögették az új erõt,
felsikoltott a harci kürt,
és parcellázták a temetõt.
Hulltak az ifjak és hulltak a vének,
dúltak keservesen nagy csaták,
nagy pallossal az emberiséget,
nemzetiségre szabdalták.
A fejlõdésben nincs megállás?
A történelem mást mutat!
E megfeneklett állapotból,
hogyan találunk kiutat?
Évezredeknek tanulságát
fejtsétek meg már okosok!
Hõsök voltak mind õseink,
vagy csupán testvérgyilkosok?
Vagy sûrû volt az õshomály,
az értelmes szó nagyon kevés,
ezért láttak csak ellenséget,
késõn jött a felismerés.
Ha valóban elért a fejlõdésünk
napjainkban egy új fokot,
és mégis folytatnánk a történelmet,
úgy mi vagyunk testvérgyilkosok.
Ha hisszük is, hogy egy fajból vagyunk,
és van is rajtunk közös vonás,
akkor történelmünk új korában
ez lesz a legszebb állomás.
Csak a tiszta gondolatok,
röppenjenek fel a magasba,
az értelmes megértõ szó,
ne fulladjon harci zajba.
Néhány önzõ meszes tarkó
ne kergessen pusztulásba,
millióknak az életét,
verejtékét elherdálva.
Hozzunk törvényt, mely kimondja,
csak annak lehet fegyvergyára,
ki a visszafelé lövõ puskát
saját magán kipróbálja.