Börzsönyi Helikon

Ebben a pillanatban szétnyílt a sátor bejáratát takaró ponyva, és belépett Babajga. Görnyedten járt,
de nem a Kara Meszler iránti tiszteletbõl, hanem az évek súlya görnyesztette meg. Általában senkit
se tisztelt, üzletasszony volt, és szigorúan üzleti kapcsolatot tartott fenn üzletfeleivel, elvállalt bizonyos
feladatokat, amiért azok kifizették a kialkudott bért. Többnyire kerítõként dolgozott, de alkalmanként
elvállalta azoknak a nagyuraknak a megbízását is, akik makrancos feleségük vagy ágyasuk
megrendszabályozását bízták rá, természetesen illõ honorárium fejében. Módszereirõl sokat elárult
az a korbács, ami most is ott fityegett az övén. Azt beszélték róla, hogy egykoron maga is egy
hatalmas méltóság kedvenc felesége volt, aki azonban valamiért kegyvesztett lett. Urával együtt õ is
bukott, és kikerült a hárem kényelmes védettségébõl. Ezután abból élt, hogy szerelmi szolgáltatásait
bocsátotta áruba, de ahogy vénült, szépsége is elhervadt, és most már mások szépségét bocsátotta
áruba. Szegény, nincstelen árvákat fogadott örökbe, akiket kitanított a szerelem mûvészetére, és jó
pénzért módos ügyfeleinek adta el õket. Vendéglõt nyitott a Boszporusz partján, ahol vendégei a
test gyönyöreinek minden fajtájában részesülhettek. Virágzott is az üzlet, csakhogy a lebujt túl
gyakran és szívesen látogatták a szultán ellenségei, és egy összeesküvésben találkozóhelyül is
használták. Így aztán menekülnie kellett, és meg sem állt Magyarországig.
- Parancsodra, megjelentem, - szólalt meg tettetett alázattal, hangja hideg volt, és vészjósló, olyan,
mint a varjú károgása.
- Itt van ez a vadmacska, - mondta Kara Meszler, és a lányra mutatott - rád bízom.
- Rám bízhatod õt, most sem fogsz bennem csalódni, - mondta Babajga, és tekintetét végigjáratta a
lány nyúlánk, karcsú termetén, majd nyelvével csettintett, elismerése jeléül. Tekintete azonban nem
sok jót ígért.