11. Állatolimpia 4. nap (kakas) jav

A negyedik nap természetesen úgy kezdődött, hogy
Bagi reggelivel ébresztette a barátait, Villust, Kormit
és Cin-cint. Ők olyan játékosan ébredtek, hogy
Bagit, a nagyszerű barátot bevonták egy
párnacsatába. Hosszasan dobálták egymáshoz a
pihe-puha párnákat, közben jókat kacarásztak, és
hempergőztek a puha ágyon. Amikor jól elfáradtak,
és kinevették magukból az álmosságot, nekiláttak a
reggelinek.
Alaposan bereggeliztek, majd elindultak a stadion
felé. Mivel ma nekik nem kellett versenyezni, illetve
pihenőnapjuk volt, csak szórakozni, szurkolni
mentek a pályára. De ez nap sem lesz
izgalommentes, mert ma lesznek a kakasviadalok
meg az iszapbirkózás. Az iszapbirkózás már csak
azért is érdekelte a három barátot, mert a barátjuk,
Diló, az elefánt is részt vesz a versenyen. A
kakasviadal meg nagyon érdekesnek ígérkezett.
Ahogy kiértek a küzdőtérre, Csivit és Csevej már
hangosan csivitelték a viadalon résztvevők nevét:
– A versenyre négyen jelentkeztek, Soma, a sas
fiú, Szende, a sas lány…

– Hogy mik ki nem derülnek! Hiszen a két sas
gyerek a mi játékvezetőnk két szertelen gyermeke!
– visította Csivit.
– A másik két versenyző Csaszi, a kakas, és
Csusza, a testvére. Kedves nézőink, úgy látszik ma
testvérharc lesz a javából! – mondta Csevej.
– Nem is tudjuk, hogy ki fogja a mérkőzéseket
vezetni, hiszen Árgus, a sas nem vezetheti, mert
mindkét gyermeke érdekelt a versenyben, s nehogy
elfogultság miatt megóvják a mérkőzéseket.
Hamarosan a hangosbemondón jött a hír, hogy a
mérkőzéseket Bagi, a bölcs bagoly vezeti, mert ő az
olimpiai szervezők vezetőségi tagja. Egyébként az
olimpiák történetében Bagi már tizenhatszor nyerte
el a bajnoki aranyat a kakasviadalon. Azóta viszont a
kakasok uralják a dobogó felső fokát.
A három barát nagyon meglepődött a hír
hallatán, hogy Bagi ilyen jó versenyző volt, át is
ölelték azon nyomban. Bagi kissé elérzékenyülve
elindult a játékvezetői állásba, majd maga mellé
hívta Árgust, a sast:
– Azért kértem, hogy legyél mellettem, mert több
szem többet lát, és én már csak szemüveggel látok
2

jól, de mindenképpen azt szeretném, hogy
igazságos eredmény szülessen.
– Köszönöm – mondta Árgus nagy tisztelettel
Baginak, hiszen őt annak idején csak Bagi tudta
legyőzni a kakasviadalon.
Tehát Bagi és Árgus már régi ismerősök,
mondhatni barátok is voltak.
Elkezdődött a sorsolás, az urnához kérték Somát,
a sas fiút, hogy kihúzza az ellenfele nevét. A
nézőtéren azt találgatták, hogy a testvérek egymás
ellen fognak küzdeni vagy nem, így halk zsibongás
töltötte meg a nézőteret, majd Soma bejelentette
az ellenfele nevét:
– Csusza! – kiáltotta harsányan, mert tudta, hogy
testvérével így nem kell megküzdenie, csak a
döntőben lehetnek ellenfelek.
Természetesen a másik párosítás Szende és Csaszi
lett.
– Ezt nevezem sorsolásnak! Hihetetlen
küzdelmeknek lehetünk tanúi ma itt az olimpiai
stadionban! – rikoltozta a kommentátorállásból
Csivit és Csevej. – Hogy melyik páros kezdi a
küzdelmeket, azt Bagi egy aranypikkely feldobásával
3

dönti el. Ha domború, akkor Szende és Csaszi, ha
pedig homorú, akkor Soma és Csusza.
– Kérem a fejvédőket és a csőrvédőket feltenni,
majd a bokszkesztyűket felhúzni! – mondta Bagi, aki
most játékvetető volt.
Ahogy a versenyzők elkészültek, Bagi feldobta az
aranypikkelyt, majd barátjával, Árgussal egyszerre
nézték meg.
– Domború, tehát Szende és Csaszi lesz az első
páros! Kérem a Versenyzőket foglalják el helyüket a
küzdőtéren.
A nézőtéren most kezdődött a suttogás, hogy
vajon ki kerül ki győztesen. Bagi egy harsány
sípolással megadta a jelt a küzdelem elkezdésére. A
nézőtéren feszült csend lett, mert hallani akarták a
versenyzőkön elcsattant ütések hangját.
Szende, a sas körbe-körbe ugrálta Csaszit, a
kakast, és úgy próbálkozott beugrásokkal megütni
ellenfelét. Csaszit nem nagyon lehetett megütni,
hiszen jól elugrált a támadások elől. Azért néhanéha
be-becsusszant egy-egy kisebb pofon, de
Csaszi jól bírta az ütések súlyát. Csaszi csak körbekörbeforgott,
így fárasztva ellenfelét, majd néhanéha
kilegyintett a védekező állásból, hogy jelezze,
4

nagyon figyel, és nem lesz könnyű dolga Szendének.
Bagi sípja vetett véget az első menetnek.
Az első sorban ülő baráti trió, Villus, Kormi és Cincin
nagyon izgalmasnak találták a mérkőzést, azért
is, mert ők még csak nem is láttak ilyent. Különösen
egyik versenyzőnek sem drukkoltak, csak mindig azt
sajnálták, aki a pofont kapta. Harsant Bagi sípja, és
kezdődött a második menet.
A küzdőtéren ismét egymásnak esett a két
versenyző, Szende és Csaszi. Csaszi ismét a küzdőtér
közepén forgott körbe-körbe, mindig a vele
szemben táncoló Szendére figyelve. Egyszer, mint
aki megunta a forgolódást, hirtelen előre ugrott, s
akkora pofont osztott ki Szendének, hogy csak úgy
szikrázott. Szende elterült a küzdőtér közepén, s
nem mozdult. Bagi elkezdte a számolást:
– Egy, kettő, három… – és így tízig, de Szende
nem mozdult.
Árgus aggódva figyelte kislánya mozdulatlan
testét, de nem mozdult, hiszen tudta, hogy csak az
eszméletét vesztette, na meg a mérkőzést. Ekkor
Bagi lelibbent a bírói állásból, hogy megvizsgálja a
mozdulatlan versenyzőt, de nincs baj, úgy aludt
Szende, mint aki a legszebbet álmodja.
5

Ekkor Bagi felemelte Csaszi szárnyát, ezzel
hirdetette a győztest. A nézőtéren csak most
kezdődött a lárma, mindenki a maga szemszögéből
magyarázta a történteket. Ekkor Árgus is lelibbent a
küzdőtérre Szende mellé, majd a csőréből friss vizet
locsolt Szende aranyosan szuszogó kis arcocskájába.
Szende úgy riadt fel, mint aki semmire nem
emlékszik, csak annyit kérdezett:
– Mi történt apa?
– Hát kislányom, Csaszi olyat bepancsolt neked,
hogy az csak na!
Szegény Szende akkor ébredt rá, hogy hol van, és
mit csinál:
– Apa, én kikaptam?
– Igen Szendécske kikaptál, nem is akárhogy! De
Csaszitól kikapni nem szégyen, hiszen ő már régi
bunyós és rutinos. Azt nem mondhatod, hogy én
nem figyelmeztettelek arra, hogy a sport fájdalmas
is lehet, és lássuk be, ez nem igazán lányoknak való
sport.
– Igen apa, most már belátom – ezzel
felkászálódott, és gratulált Csaszinak a
győzelemhez.
6

Csaszi átölelte Szendécskét, és ennyit mondott
neki:
– Ne haragudj rám, hiszen én is csak győzni
jöttem, mint ahogy te is.
– Nem haragszom, és ez a nagy pofon ébresztett
rá, hogy ez a sport nem nekem való – majd egy kis
kacagással elhagyták a küzdőteret.
A hangosbemondón keresztül szólították a
következő párost:
– Soma és Csusza lépjenek a küzdőtérre! –
visították Csivit és Csevej.
A küzdőtérre értek a versenyzők, s már harsant is
a sípszó az akció elkezdésére. Csusza nagy
energiával nekiesett Somának, és próbálta megütni,
de Soma, mint egy kecses balerina eltáncolt Csusza
támadásai elől. Soma jobbra-balra ugrált az ütések
elől, és néha meg-megállította az előre törő Csuszát
egy-egy egyenessel.
A nézőtéren már ment a találgatás, hogy vajon
kakasviadal lesz-e, vagy vegyes küzdelem. Villusék
tátott szájal nézték az eseményeket, és egy kicsit
már Somának drukkoltak csak azért, hogy vegyes
legyen a döntő.
7

Közben a játékvezető, Bagi lefújta az első
menetet. Az ellenkező sarkokban a versenyzők
hatalmasakat fujtatva pihenik ki a fáradalmakat.
Csivit és Csevej a kommentátorállásból így
kommentálták az eseményeket:
– Kedves nézőink, egy hatalmas küzdelemnek
lehetnek szemtanúi, hiszen mindkét versenyző volt
már bajnok a kakasviadalon. Én igazán nem
merném megtippelni a győztest, mert az
bármelyikük lehet! Kezdődik a második menet!
Bagi egy nagyot sípolt, jelt adva a kezdésre. A két
versenyző most valamivel energikusabban esett
egymásnak, és most aztán beindult a hadd el had.
Egyik pofon a másik után. Egyik Somára, a másik
Csuszára csattant, mintha csak hergelni akarták
volna közönséget, mert a közönség hangja egyre
hangosabb lett, ki Somának, ki Csuszának drukkolt.
A nézőtéren már-már hangorkán tombolt, és egyre
csak azt kiabálták, hogy üsd ki, üsd ki. Mintha a
versenyzők ezt komolyan vették volna, úgy ütötték
egymást, mint Örzse néni a pénztárgépet az ABCben.
A két versenyzőről szinte már patakokban ömlött
a veríték, úgy csépelték egymást, mert tudták, hogy
8

a tét nagy, a döntőbe jutás. Bagi ismét sípolt, és
véget vetett a vad hajszának. Mindkét versenyző
lerogyott a sarokban elhelyezett székre, és nagyokat
kortyolva hűsítették magukat a friss vízből.
Somának és Csuszának is egyaránt az járt a
fejében, hogy hogyan tudna győzni ezen a viadalon,
mert szinte egyformán jól küzdenek. Egyszer csak
Somának támadt egy jó ötlete. A játékvezető jelt
adott a következő és egyben a mindent eldöntő
harmadik menetre.
A két versenyző ott folytatta ahol abbahagyta,
pofozták, csépelték egymást, mint cséplőgép a
búzát. Itt is hullott néha egy-egy tollpihe, de odase
neki, majd a rajongók össze szedik és elteszik
emlékbe! A játékvezetői állásban is nagy volt az
izgalom, mert Bagi számolása szerint annyi pofon
csattan, hogy alig győzte számlálni. Árgus is csak
ennyit mondott:
– Állat legyen a talpán, aki ezt a mérkőzést
igazságosan meg tudja ítélni. Kedves Bagi, én csak
drukkolni tudok neked, hogy igazságosan tudj
ítélkezni!
Ekkor már majdnem véget ért a mérkőzés. Soma
bevetette a titkos hadicselt, kettős fedezékbe
9

vonult, és várta az alkalmas pillanatot, hogy
üthessen. Csusza azt hitte, hogy már a begyében a
meccs, de sajnos, mindig valami váratlan történik.
Most például egy hatalmas szikraeső. De ez nem ám
akármilyen szikraeső, mert ez attól volt, hogy Soma
kibújt a kettősfedezékből, és a mit sem sejtő, s már
egy kissé elbizakodott Csuszának akkora
jobbegyenest vágott a csőre alá, hogy Csusza
szemei szikrákat szórtak.
Csusza egy-két centit megemelkedett a talajtól,
majd vízszintesen, hanyatt fekve repült három
métert, s miután talajt fogott, meg sem moccant.
Ezt, nem megjátszotta, hanem szó szerint elájult a
hatalmas ütéstől. A nézőtéren őrületes hangzavar
kerekedett, elhallgattak a ritmikus kiabálások. Már
csak a találgatások zaja hallatszott, hogy az idei
olimpián ki lesz a győztes, Soma vagy Csaszi. Bagi a
játékvezető kicsit megkönnyebbülve mondta ki a
győztes nevét:
– Az elődöntőt Soma, a sasfiú nyerte. A döntő
mérkőzésen a két elődöntő győztese vesz részt,
Csaszi a kakas és Soma a sas fiú. A döntő mérkőzés
egy óra múlva kezdődik, addig mindenki frissítse fel
magát, és étvágyát csillapítsa a különböző
10

gyorséttermekben, mint a nagyszerű McVályúknál
ahol akkora McBurgert lehet kapni, hogy az csak,
na. A McSzénaboglyánál pedig olyan friss a széna,
hogyha nem eszik meg időben, még visszanő a
holdba. Tehát kérünk mindenkit, töltsék az időt
hasznosan, és jöjjenek vissza jóllakottan, frissen.
Villus, Kormi és Cin-cin is elindultak falatozni a nagy
izgalmakra, majd sietni akarnak vissza a döntőre.
Ahogy eszegették a hatalmas King Burgert, mert
abban aztán volt minden, sajt, kolbász, meg
többféle tengeri moszat, Kormi bedobott egy
hatalmas tányér tejet és vagy legalább kettő
virslikarikás szendvicset. De mint tudjuk itt a
szendvics is tízszer nagyobb, mint a földön. Tehát
elmondhatjuk, hogy jól bevett a társaság.
Ám ekkor Diló, az elefánt köszönt rájuk, és hívta
őket a délután kezdődő sárbirkózásra, ahol az
apukája is birkózni fog. Villus nagy szeretettel
elfogadta a meghívást, majd Kormi és Cin-cin is.
– Ilyet még úgysem láttunk – mondta Villus –,
számíthatsz ránk, ott leszünk!
– No de aztán siessünk a helyünkre, mert
lemaradunk a kakasviadal döntőjéről! – mondta
Kormi.
11

A kommentátorok Csivit és Csevej, csak fújták a
magukét:
– Tisztelt nézőink és hallgatóink, perceken belül
elkezdődik a hatalmas, gigászi küzdelem a két
versenyző, Soma, a sas és Csaszi, a kakas között. Az
elmúlt években a kakasok nyerték a derbiket, de
most kíváncsian várjuk a győztest. A két versenyző
elfoglalja a helyét a küzdőtéren, majd középre
mennek, és egymást átölelik, jelezvén, hogy
sportszerűek lesznek, s barátok maradnak, bármi is
fog történni.
Bagi jelzett a sípjával, hogy a mérkőzés
elkezdődhet. Ekkor a két versenyző összepacsizott,
és elkezdődött a csata az éremért. Mindkét
versenyző rutinos volt, és óvatosan kezdték a
meccset, mintha csak ismerkednének egymással, s
kóstolgatták egymás erejét. Soma és Csaszi
hihetetlen lábmunkát produkáltak, egyfolytában
ugráltak egymás körül, s néha-néha kiosztottak egyegy
pofont egymásnak. Csevej asszonyság így
jegyezte a látottakat:
– Engem csak egy ilyen pofonocska érne,
valószínű körberepülném a holdat anélkül, hogy a
szárnyaimat használnám!
12

– Igen-igen, ezek az ütések hatalmasak! –
helyeselte Csivit – Én sem kérnék belőlük, mert
engem is úgy raknának össze az orvosok, mint egy
legót.
A küzdőtéren izzott a levegő a hatalmas ütések
mentén. Soma és Csaszi csak gyűrték egymást.
Csivit csak annyit jegyzett meg:
– Csaszin egy kicsit jobban meglátszik az elődöntő
fáradtsága. Mintha lassúbb lenne a mozgása, de
még így is nagyon gyors.
Bagi lefújta az első menetet. Az első menet nem
nagy küzdelmet hozott, mert csak amolyan
tapogatózás volt a mérkőzésen. A néhány percnyi
szünetben alaposan megtörölköztek, mert már
mindketten úgy néztek ki, mint az ázott verebek.
Mindkét versenyző tudta, hogy ez nagy csata lesz,
és ezt csak egy váratlan kiütés fogja eldönteni.
Amint így töprengtek a játékvezető középre hívta a
versenyzőket, majd jelt adott a kezdésre.
Most sem estek egymásnak olyan veszettül, de
azért szórták a pofonokat. Tudták, a legkisebb hiba
is végzetes lehet. A nézőtéren egyre csak azt
skandálták megint, hogy üsd ki, üsd ki. Az már
13

majdnem mindegy, hogy ki kit üt ki, csak történjen
már valami izgalmas!
Csaszi érezte, hogy fárad, ezért megpróbálkozott
egy megrendítő ütéssel, sikeres is lett, de nem
végzetes. Bagi, a játékvezető félbeszakította a
mérkőzést, majd Somára számolt. De Somát
keményfából faragták, s háromra már talpon is volt.
A nézőknek is megjött a hangjuk, szinte torkuk
szakadtából drukkoltak a kedvencüknek. Villus és
barátai úgy izgultak, hogy még remegtek is, majd
Cin-cin ezt kérdezte:
– Akkor most vége, és Csaszi győzött?
– Nem-nem, mivel Soma felállt a számolás elején,
és nem várta meg, hogy a játékvezető kiszámolja a
tízet, így folytatódik a mérkőzés – mondta Villus
kicsit csillogtatva tudását.
Bagi jelt adott a mérkőzés folytatására. Hatalmas
változás történt, mert ekkor úgy egymásnak estek,
hogy csak, na! Szórták a hatalmas pofonokat, mint
Pupák-pék a lisztet.
Bagi vetett véget az ádáz küzdelemnek. Ismét
néhány perc szünet következett. Mindketten
nagyon elfáradtak, és rájuk fért a pihenés és a
frissítő ital. Soma ismét hozott egy döntést, ezt a
14

mérkőzést meg kell nyerni, morfondírozgatott
magában.
Elkezdődött a mindent eldöntő harmadik menet.
A harmadik menet sem hozott változást, ismét
egymásnak estek, s csépelték egymást. Egy perc
eltelte után olyan fáradt volt mindkét versenyző,
hogy csak egymásra támaszkodva dülöngéltek a
küzdőtéren. Soma taktikájában ez már szerepelt,
csak erre várt, hogy Csaszi nagyon elfáradjon, s
majd egy hatalmas jobb horoggal lepte meg Csaszit.
Csaszi mint aki az esti lefekvéshez készült volna
olyan szépen elterült a talajon, és nem is volt
hajlandó onnét felállni. A közönség tombolt, és
éljenezték Somát, ugyanis Bagi rászámolta a tízet
Csaszira, ami azt jelentette, hogy Soma nyerte a
döntőt.
Árgus, a sas papa lelibbent a fiához, és szépen
leültette, mert olyan fáradt volt, hogy még örülni
sem volt ereje:
– Büszke vagyok rád Soma, mert nagyon szép
küzdelemben, okosan bokszolva nyerted meg a
mérkőzést.
Csaszi még mindig ájultan feküdt a holdon, Csusza
ébresztgette, de ő olyan jól érezhette magát úgy
15

fekve, hogy esze ágában sem volt felébredni. Csusza
hozott egy vödör vizet, majd Csaszi nyaka közé
borította. A víz azonnal jobb belátásra bírta Csaszit,
s úgy felugrott, mint akibe az ördög bújt. Azonnal
kereste ellenfelét, hogy folytassa a mérkőzést, de
Csusza mondta neki, hogy vége a mérkőzésnek,
mert már öt perce hevert a holdon eszméletlenül.
Csaszi alig hitte el, hogy őt kiütötték, mert ilyen
még vele nem történt. Egyszer csak odalépett hozzá
Soma, átölelte barátját, és azt mondta neki:
– Kedves barátom, még életemben nem volt ilyen
nehéz meccsem, igazán döntőhöz illő ellenfél voltál.
Örülök, hogy ellened küzdhettem.
A nézőtéren többeknek könnybe lábadt a szemük
ezen a hihetetlen sportszerűségen, s nézték, hogy a
két küzdő fél egymást átölelve lement a
küzdőtérről. A nézők ütemes tapssal honorálták a
szép jelenetet. Bagi bejelentette az ünnepélyes
éremátadás kezdetét.
– A harmadik helyezett lépjen a dobogóra!
Csusza, a kakas! A második helyezett Csaszi, a
kakas!
A nézőtéren hatalmas ováció kezdődött Csaszi
láttán.
16

– Az idei olimpiai bajnok Soma, a sasfiú.
Az érmeket már Árgus, a sas adta át, és mindenkit
szorosan átölelt, Majd a végén jött a nagy
meglepetés! Árgus egy hatalmas virágcsokrot
hozatott, és a hangos bemondó kérte Szendét, hogy
lépjen a dobogóhoz. Szende a hatalmas csokor
láttán némán könnyezni kezdett. Apukája csak
átadta a csokrot, majd őt is átölelte, mintha a
bajnokot karolta volna át.
A nézőtér ismét ütemes tapsba kezdett, így
köszönve meg a fantasztikus élményt, amit ez a
négy versenyző, Soma, Szende, Csusza és Csaszi
nyújtott számukra. Majd mind a négyen
összeölelkeztek, s mélyen meghajolva
megköszönték a közönség szimpátiáját és lelkes
buzdítását.
Csivit és Csevej megszólalni sem tudtak a
meghatottságtól. Csevej hangos tülköléssel fújta az
orrocskáját, és törölgette könnyeit. Csivit így szólt:
– Hát ilyen még nem fordult elő velem, hogy
nem találok szavakat! – majd nagy szipogásba
kezdett.
17

Villusék is nagyon meghatódtak a látottakon, s
aprócska könnyeket morzsolgattak a szemük alatt.
Villus így szólt barátaihoz:
– Látjátok, így lehet szerethetővé tenni ezt az
egyébként brutális, durva sportot. Na de induljunk
is a dagonyastadionba, mert rövidesen kezdődik az
iszapbirkózás!
– Ez az a verseny, ahova én biztosan nem
neveznék! Hogy is nézne ki a szép fekete
bundácskám! – mondta Kormi, s nagyokat
nevetgélve elindultak a dagonyába.
Hirtelen Bagi termett mellettük, s azt mondta:
– Kedves barátaim, ugorjatok a hátamra, így
hamarabb odaérünk a dagonyába, bár a
légiforgalom is elég nagy lett most, mert mindenki
oda igyekszik.
Kormi Cin-cin és Villus hamar felkászálódtak Bagi
hátára, s már indultak is.
– Csodálatos a látvány odalent! – jegyezte meg
Cin-cin – Mintha egy nagy mágnes húzná az
állatokat a dagonyastadion felé.
18