76 FARSANG CSABA A HAMLET VIZSGÁLÓK NEVÉBEN <strong>HYPERTONIA</strong> <strong>ÉS</strong> <strong>NEPHROLOGIA</strong> Hgmm systolés RR csökkenés AML LIS KOMB 17,9 20,2 P
2004; 8 (2):72–78. A LISINOPRIL <strong>ÉS</strong> AZ AMLODIPIN FIX KOMBINÁCIÓJÁNAK ELÕNYEI AZ ANTIHYPERTENSIV TERÁPIÁBAN. 77 re. Ennek eredményeképpen jelentõs részükben a vérnyomás normalizálódott, vagy jelentõsen csökkent. A kombinációs kezelés hatékonysága a becsült csúcshatás idején nagyobb volt, mint a monoterápiáké. Ez az eredményünk összhangban van azzal a nemzetközileg elfogadott tapasztalattal, ill. az ezekbõl leszûrt állásfoglalással, hogy a hypertoniás betegek kezelésekor a betegek többségében terápiás kombinációt kell alkalmaznunk (3). Egy 2002-ben publikált hazai felmérés (8) szerint a mindennapi háziorvosi gyakorlatban a betegek túlnyomó többsége (68%-a) antihypertensiv kombinációt kap, s az alkalmazott kombinációk között a kalciumantagonista + ACE-gátló kombináció volt a leggyakoribb (26%). Az utóbbi évtizedben kiderült, hogy a systolés vérnyomás kapcsolata a hypertoniás szövõdményekkel szorosabb, mint a diastolésé (3, 9). A nagyszámú betegen végzett klinikai vizsgálatok viszont azt mutatták, hogy a systolés vérnyomás normalizálása a betegek kisebb hányadánál volt lehet- IRODALOM séges, mint a diastolésé (10). Ezért minden olyan gyógyszer, vagy gyógyszer-kombináció, mely a systolés vérnyomást jelentõsen csökkenti, nagy jelentõségû. A HAMLET vizsgálat jelentõségét az emeli ki, hogy az amlodipin + lisinopril kombináció hatása a systolés vérnyomásra szignifikánsan nagyobb volt, mint a monoterápiáké. Ez a tapasztalatunk megegyezik az irodalmi adatokkal (11, 13). A kalciumantagonista + ACEgátló kombináció nagy elõnye, hogy mindkét komponens szervprotektív hatása jól dokumentált (4-7, 11). A hypertoniás betegek kezelésében az egyik fõ szempont az, hogy a betegek terápiás együttmûködésének javítására tartós és egyenletes hatású, kevés mellékhatású szereket alkalmazzunk úgy hogy a lehetõ legkisebb számú gyógyszert kelljen a betegeknek bevenni. A fix kombinációk utóbbi idõben bekövetkezõ térnyerése is ezt a törekvést támogatja (2, 3). A hazai gyakorlatban eddig nem volt elérhetõ dihidropiridin-kalciumantagonista + ACE-gátló fix kombináció. Az amlo- dipin + lisinopril fix kombináció ezt a hiányt pótolhatja. A dihidropiridin típusú kalciumantagonisták leggyakoribb dózisfüggõ mellékhatása a lábszáranasarca. Ismeretes, hogy ACE-gátlóval történõ együttadás ezt a mellékhatást ritkábbá ill. enyhébbé teszi (1, 5, 7, 12). Az amlodipin + lisinopril kombináció kezelés elõnye tehát nem csak a fokozott hatékonyságban, hanem a mellékhatások gyakoriságának csökkentésében is megmutatkozhat. Ezt látszik támogatni az a tapasztalatunk, hogy a HAMLET-vizsgálatban, noha szignifikáns különbség nem volt a különbözõ kezelési csoportokban jelzett, a gyógyszerhatással feltehetõen összefüggõ nemkívánatos események gyakoriságában, mégis feltûnõ, hogy ezen események legritkábban a kombinációs kezelésû csoportban jelentkeztek. A HAMLET-vizsgálat eredményei is hozzájárultak ahhoz, hogy elõállították és törzskönyvezték az 5 mg amlodipin és 10 mg lisinopril fix kombinációját (Lisonorm tabl ® ). 1. Opie LH, Messerli FH. Combination Drug Therapy for hypertension. Author’s Publishing House, N.Y., Lippincott-Raven Publ. Philadelphia – New York, 1997. 2. Mancia G, Grassi G. Rationale for the use of fixed combination in the treatment of hypertension. Eur Heart J 1999; 1 (Suppl.L):L14-L19. 3. Chobanian AV, et al. The Seventh Report of the Joint National Committee on Prevention, Detection, Evaluation, and Treatment of High Blood Pressure. The JNC 7 Report. JAMA 2003; 289:2560-2572. – Guidelines Committee: 2003 European Society of Hypertension - European Society of Cardiology guidelines for the management of arterial hypertension. J Hypertens 2003; 21:1011-1053. – Kiss I, Farsang Cs. (szerk.): A hypertonia ellátásának szakmai és szervezeti irányelvei. A Magyar Hypertonia Társaság állásfoglalása a Belgyógyász Szakmai Kollégium jóváhagyásával: Hypertonia és Nephrologia 2001; 5(S1): 1-44. 4. Epstein M. The benefits of ACE inhibitors and calcium antagonists on slowing progressive renal failure: focus on fixed-dose combination antihypertensive therapy. Renal Failure 1996; 18:813-832. 5. Messerli FH, Oparil S, Feng Z. Comparison of efficacy and side effects of combination therapy of angiotensin-converting enzyme inhibitor (benazepril) with calcium antagonist (either nifedipine or amlodipine) versus high-dose calcium antagonist monotherapy for systemic hypertension. Am J Cardiol 2000; 86:1182-1187. 6. van Zwieten PA, Farsang C. Interactions between antihypertensive agents and other drugs. ESH Scientific Newsletter 2003; 4:No.17. 7. van Zwieten PA, Farsang C. Beneficial combinations of two or more antihypertensive agents. ESH Scientific Newsletter 2003; 4: No.18. 8. Farsang Cs, és mtsai az ECHP Munkacsoport részérõl: A magasvérnyomás hatékony kontrollja. Curr. Hypertens. Reports 2002/1: 201-208. 9. Franklin SS, Larson MG, Khan SA, et al. Does the relation of blood pressure to coronary heart disease change with aging? The Framingham Heart Study. Circulation 2001; 103:1245-1249. 10. Hansson L, et al. for the HOT Study group. Effects of intensive blood pressure lowering and low-dose aspirin in patients with hypertension: principal results of the Hypertension Optimal Treatmentr (HOT) randomised trial. Lancet 1998; 351:1755-1762 11. Cappuccio F, et al. Amlodipine and lisinopril in combination for the treatment of essential hypertension: efficacy and predictors of response. J Hypertens 1993;8:839-847 12. Cheng A, Frishmann W. Use of angiotensin-converting enzyme inhibitors as monotherapy and in combination with diuretics and calcium channel blockers. J Clin Pharmacol 1998; 38:477-491 13. Ferrari R. Angiotensin converting enzyme inhibitor-calcium antagonist combination: an alliance for cardioprotection? J Hypertens. 1997; 15(suppl. 2): S109-S117
Change language