értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

keztetések másik típusát azok a következtetések alkotják, amelyekben mindkét premissza kéttagú
(Vidákovich, 2008).
A tapasztalati következtetés, mint a deduktív gondolkodás egyik formája olyan egyszerő
következtetési típusok megértését és használatát jelenti, amely nem feltételez semmiféle explicit
tudást a logika, illetve a következtetés sémáiról, sem alkalmazásuk módszereirıl. A mőveletvégzés
a gyermek személyes tapasztalataira és a mindennapos szituációk nyelvhasználatára
épül. A következtetési sémák megértését és használatát megalapozó nyelvi fordulatok
használatának gyakorisága nagymértékben függ az iskolázottságtól, ennek következtében az
iskolába lépı gyermekek fejlettségét e téren jelentısen befolyásolja a szülık iskolázottsága. E
készségek relatív egyszerősége ellenére az elmaradásnak komoly következményei lehetnek,
mivel e hiányosság a tanári magyarázat, a tankönyvi szövegek megértésének akadályává válhat.
A tapasztalati következtetés esetében a spontán fejlıdés nagyobbrészt az óvodáskorra
esik, középsı csoportban 50, nagycsoportban pedig 59 %p-os teljesítmény adódik. Az elsı
osztályosok 75 és a harmadik osztályosok 80 %p-os átlaga egyrészt azt jelzi, hogy a fejlıdés
az iskolába lépés idıszakában már jelentısen lelassul; másrészt a harmadikosok teljesítménye
is további fejlesztési feladatokra hívja fel a figyelmet. Az egyes következtetési típusok fejlıdése
igen eltérı fejlıdést mutat. A legjobb mind a kijelentéslogikai, mind a predikátumlogikai
sémák esetében a „lépés” átlagteljesítménye volt. Nehezebb feladatot jelent mind az óvodások,
mind az iskolai tanulók számára a „visszalépés” típusú séma mind a kijelentéslogikai,
mind a predikátumlogikai feladatban. A „választás” típusú kijelentéslogikai következtetések
közepesen nehéznek, míg a „lánc” típusú kijelentéslogikai sémák az elıbbinél nehezebbnek
bizonyultak. Összességében megállapítható, hogy a predikátumlogikai következtetések általában
késıbb alakulnak ki a gondolkodásban, mint az azonos típusú kijelentéslogikai sémák. A
két sémacsoport teljesítményei az óvoda középsı csoportjában különülnek el leginkább
(Vidákovich, 2004).
1.3.6. Tapasztalati összefüggés-megértés
Az iskolai oktatás összefüggések sokaságát használja, továbbá mindennapi létezésünk során is
szándékosan, vagy szándéktalanul számtalan összefüggést használunk. Az összefüggések
megismerésének, megértésének, alkalmazásának készségei a tudásszerzı képesség alapvetı
feltételei. Ennek következtében a tapasztalati összefüggés-megértés az iskolai eredményesség,
de a mindennapi élet minıségének is fontos feltétele (Nagy, 2004f).
Az összefüggések a feltétellel, annak velejárójával és a köztük lévı viszonnyal jellemezhetık.
Az adott feltétel esetén létezı, vagy létrejövı velejáró a „csak akkor” feltételő öszszefüggést
mutatja. Ha viszont más feltétel esetén is fennállhat, vagy elıállhat ugyanaz a velejáró,
akkor az összefüggés „nemcsak-akkor”. Ha a velejáró mindig biztosan fennáll, vagy
elıáll, ezt „szükségszerő” összefüggésnek nevezzük, ha nem mindig, nem biztosan ez a „valószínő”
feltétel.
A feltétel és velejáró közötti viszony is kétféle lehet: amikor a feltétel kiváltja a velejárót
akkor „okságról”, illetve okról, illetve okozatról beszélünk. Amikor pedig a feltétel nem oka
a velejárónak, akkor az összefüggést „együttjárásnak” nevezzük. Összesen nyolcfajta összefüggés
létezik. Az okság esetén az ok és okozat nem fölcserélhetı, ezzel szemben az
együttjárás feltétele és velejárója fölcserélhetı.
További felosztás alapján, ha a feltétel és a velejáró is egy, akkor az összefüggés „elemi”.
Ha több feltétel szükséges, vagy/és több velejáró lehetséges, akkor „összetett” összefüggésrıl
beszélünk. Végül léteznek ennél bonyolultabb összefüggések a „komplex” összefüggé-
28