értekezés - Neveléstudományi Intézet - Szegedi Tudományegyetem

Portowitz, Lichtenstein, Egorov és Brand (2009) a zenei transzferhatás jelenségével kapcsolatosan
egy konstruktivista megközelítést vázol, amely a tanulási mechanizmusok magyarázatára
törekszik általában, és különös tekintettel Feuerstein, Rand és Rynders (1988) strukturális
kognitív módosíthatóság (Structural Cognitive Modifiability) elméletére. Ez az elmélet
a tanulás elıfeltételeként három kognitív funkciót azonosít: (1.) mintázat megırzés (pattern
conservation), (2.) holisztikus észlelés (holistic perception), (3.) a szimultán és összetett
stimulusok összekapcsolása és integrálása. Portowitz és munkatársai szerint ezek hasonlóak
azokhoz a kognitív funkciókhoz, amelyek a zene összetevıinek mélyebb észlelésével kapcsolatosak,
és amelyeket relevánsnak tekintünk a tanulás egyéb területein is. Feltevéseik szerint a
zene egy olyan tanulási kontextussá válhat, amelynek keretében az alapvetı kognitív struktúrák
felderíthetık és megérthetık. E megértés a többszörös, intuitíve hozzáférhetı reprezentációk
által válik lehetıvé, amely az aktív zenélést, illetve az értı zenehallgatást kíséri
(Bamberger, 1991; Serafine, 1998). Portowitz és munkatársai a strukturális kognitív módosíthatóság
elmélete Feuerstein és munkatársai (1988) alapján a zenére vonatkozóan a következı
kognitív komponenseket állítják a középpontba:
1. A mintázatok felismerése és produkciója. Ez a tevékenység magába foglalja a zene alkalmazását
oly módon, hogy a gyerekek felismerhessék a zene olyan lényeges elemeit,
mint a melódiai és ritmikai motívumok transzformációi egy kompozíción belül. Ehhez
kapcsolható még a metrikus hierarchia, az azon belüli arányossági kapcsolatok feltárása.
Ez a megközelítési mód fejleszti az észlelés stabilitását, és hozzájárulhat a szófelismerés
és helyesírás képességének a fejlıdéséhez, a matematikai alapelvek és a tanulás
egyéb területeinek a fejlıdéséhez.
2. Holisztikus észlelés, amely magában foglalja a struktúra elemeinek, mint az egész alkotóelemeinek
észlelését és megértését.
3. A szimultán és összetett stimulusok összekapcsolása és integrálása. Amikor a gyerekek
zenét hallgatnak, egy komplett egészet hallanak, amely képessé teszi ıket válaszolni
olyan kérdésekre, amely a zene globális szerkezetére vonatkozik. Azonban
gyakran csak a zene bizonyos aspektusai kerülnek a figyelmük elıterébe, mint például
a melódia. Ilyenkor jellemzıen nem vesznek tudomást a zene más összetevıirıl, például
a harmóniáról. A megfelelıen tervezett zenei foglalkozások segítik a gyerekeket
abban, hogy tudatában legyenek a zene többszörös kölcsönhatást mutató aspektusainak,
amelyek a zene komplexitásához járulnak hozzá. Ily módon a gyerekek megtanulnak
különbséget tenni a hangmagasság, ritmus, dinamika és harmónia között, lehetıségük
nyílik megérteni a zenei kapcsolatokat és változásokat, úgy ahogyan azok a
zenemővekben megjelennek. Ez a fajta kognitív feldolgozás releváns a matematikai
problémamegoldásban és a nyelvi felfogóképességgel is összekapcsolódhat
(Bamberger, 1991; Portowitz és Klein, 2007).
4. Önszabályozás. Az önszabályozás képessé teszi az egyént a megfigyelésre, a lehetıségek
és alternatív válaszok felmérésére, az érzelmi reakciók kontrollálására, mielıtt egy
tevékenységbe kezd. Ez a funkció alapvetı a zenei elıadás és zenehallgatás során, de a
tanulás általános folyamatában is nagy jelentısége van.
A kognitív funkcióknak a fentiekben vázolt megszokássá vált alkalmazása lehetıvé teszi
a gyermekek absztrakt gondolkodásának, logikai gondolkodásának, problémamegoldó
képességének fejlıdését, és ezek következményeként jobb tanulókká válhatnak (Portowitz,
Lichtenstein, Egorov és Brand, 2009).
Szintén a zenével történı foglalkozás kognitív alapjainak feltárására, a lehetıségek gyakorlati
alkalmazásainak kialakítására törekszik Bamberger több kutatása során. Bamberger
(1996) olyan tevékenységeket vizsgált, amelyek alapvetı fogalmi struktúrákat és problémamegoldó
stratégiákat testesítenek meg, amelyek fontosak mind a zenében, mind a matemati-
36