N. Szentirmay Teréz: Pozsgás növények - Magyar Kaktusz és ...

Mesembryanthemaceae Fenzl. —
Kristályvirágfélék
Mind neni/ctség, mind l'ajs/ám tekintetében egyik legnépesebb
család. Ezzel magyarázható az is, hogy megtalálható itt
az egynyári, az évelő növény, a félcserje, s a cserjctcrmctü
típus. A család idetartozó tagjai pozsgás levelű vagy pozsgás
szárú növények. Virágtakarója sziromszerű, élénk színű,
a magház lehet alsó vagy felső állású. Termé.se sokrekeszű
tok, amely nedvesség, víz hatására nyílik fel. E növények főleg
a dél-afrikai Eokföldön élnek, sivatagi körülmények közt.
Nemzetségeik: Aptcnia, Argyrodcrma, Bcrgeranthus, Cephalophyllum,
Chasmatophyllum, Cheirídopsis, Conophytum,
Delosperma, Dinteranthus, Drosanthemum, Faucaria, Fcncstraria,
Gibbaeimi, (ilottiphyllum, Hereroa, Lampranthus,
Lithops, Ophtalmophyllum, Oscularia, Fleiospilos, Rhombophyllum,
Ruschia, Schvsantesía, Stomatium, Tíschleria, Títanopsis,
Trichodiadema.
Rendkívül érdekes, formagazdag növénycsalád, amelyet
Linné svéd tudós már 175.1-ban egy csoportba foglalt össze.
Találhatók közöttük bokorrá növő fajok, tő nélkül növő,
vastag húsú sajátsiigos kőutánzó, majdnem gömbölyű formára
növök vagy egyedülálló levélpári képző szukkulensck.
H. Jacobsen könyvében e család 122 nemzetség 24.35 faját
írja Ic.
A következőkben csak az érdekesebb vagy a gyűjteményeklien
gyakorta fellelhető fajokkal foglalkozunk.
Majdnem mind az afrikai kontinensről származik. A ,,délben
virágzó" nevet jogosan kapták, mivel virágaikat csak a
déli vagy délutáni órákban nyitják. A virágok selyemfényűek,
sárga, fehér, vörös s a lilás szín legkülönbözőbb tónusai megtalálhatók
köztük. A virágban sokszor színes, szíromszerűvé
átalakult porzók is találhatók. Főleg az esős időszak után
jelennek meg a növényeken, azt sokszor teljesen beborítják.
Méretük különböző, gyakorta a kicsiny növésű fajok méretükhöz
viszonyítva nagyon nagy virágot hoznak. Terméseik elfásodva
a növényen maradnak, melyek alsó vagy felső állású
sokrekeszű tokok. Hazájukban az esős idő beálltával a rekeszek
teteje megnyílik, s a felverődő esőcseppek az előzőleg
bejutott vizet a maggal együtt a rekeszekből kiverik. A magvak
teljes csíraképcsségüket 3—6 hónapos utóéréssel érik el.
Ez az idő Afrikában fedezi azt az időt, ami az esős időszak
megindulásáig tart. Eveket a tajokat sokszor még jobban kell
védeni a kiszárító forró napsütéstől, mint az egyéb pozsgást.
117