N. Szentirmay Teréz: Pozsgás növények - Magyar Kaktusz és ...

Nem minden kaktusz, ami pozsgás!
Jóleső érzés ránézni a „pozsgás arcú", egészséges emberekre,
így vagyunk a húsos állományú növényekkel is, életerőt
olvashatunk le róluk.
A húsos szervezetű növényeket pozsgásoknak vagy szukkulens
növényeknek nevezzük. A pozsgás növénytípust elsősorban
a mostoha környezeti viszonyokhoz, többnyire a tartós
vízhiányhoz való alkalmazkodás hozta létre. Ez utóbbi miatt
e növények sok víztartó, raktározó szövetet (hydroid parenchima)
tartalmaznak, s így a víz felhalmozódásával a növény
húsossá, pozsgássá válik.
Ha egy pozsgás növényt mikroszkóppal megvizsgálunk, a
testét védő bőrszövet (epidermisz) sejtjeiben nagy központi
„hólyagocskák" (vakuolumok) láthatók, amelyek bőségesen
tartalmaznak sejtnedvet. A bőrszövet tehát a víztartó szövet
szerepét is betöltheti, s ha a növényben vízhiány lép fel, a vizet
az alatta levő szövetnek átadja.
A sejtnedvben, de még a sejtfalban is öt szénatomos cukorszerű
vegyület és számos nyálkaanyag található. A nyálka vízfelhalmozó
képességének döntő szerepe van a növények kiszáradásának
megakadályozásában. Segítségével a növény
sejtjeinek víztartó képessége megnő.
A pozsgasok nehezen szerzik meg a vizet, de a már meglevővel
jól gazdálkodnak. Mivel bőrszövetük külső fala igen vastag,
párologtatásukat minimálisra csökkenthetik. E célt szolgálja
a bőrszöveten gyakran jól látható viaszréteg is, mely nem
utolsósorban a növények díszítő értékét is növeli.
Aszerint, hogy a növény mely része rendezkedik be víztárolásra,
beszélhetünk:
levélszukkulensekröl (pl. kövirózsa — Sempervivum),
törzsszukkulensekröl (pl. kutyatejfélék — Euphorbiák),
gyökérszukkulensekwl (pl. Testudinaria).
A törzsszukkulenseknél a levelek redukálódnak, szerepüket
a szár veszi át. Formájuk különböző lehet, pl. oszlop, hasáb
vagy akár gömb alakú is.
7