N. Szentirmay Teréz: Pozsgás növények - Magyar Kaktusz és ...

S. simonkaianum Deg. A brassói havasokban, mészkősziklákon
élő faj, a tőlevelek közepén legszélesebbek, hosszúkás
vagy keskeny-lándzsásak, 1 cm-nél keskenyebbek.
S. sobolíferum Sims. Kelet-európai faj, hazája a Szovjetunió
észak-ázsiai része. Hosszúkás, fordított-tojás alakú levelei
gömbölyű rozettat alkotnak. Nem mirigyes bevonatú. Az
anyanövény testén sok-sok kis utód-rozetta jelenik meg, ezekkel
jól szaporítható. E tulajdonsága miatt Angliában a növényt
népiesen „tyúk és csirkéi"-nek nevezik.
S. tectorum L. Európai faj. Már az ókorban ismert növény
volt. Babonás hiedelmek miatt a villámok ellen a házak tetejére
ültették, így kapta a „mennydörgőfű" magyar nevet.
Méliusz Juhász Péter ,,fülfűnek" nevezi, a magyar füvészek is
e néven ismerték meg először. Ez az elnevezés arra utal, hogy
a növényt, illetve annak levét a beteg fül gyógyítására használták.
Diószegi Sámuel Orvosi füvészkönyvében az állatgyógyászati
alkalmazásáról ír. A Sempervivum tectorum régi
latin neve: S. jovis-barbae — „Jupiter szakálla" volt. Levelei
vaskos, lapos végükön kihegyezett tőrózsát alkotnak, melyek
elérik a 15 cm átmérőt is. A tőrózsa közepéből emelkedik ki
vastag, pikkelyleveles, húsos virágszára. Mutatós piros vagy
vajszínű virágai nyár folyamán virítanak. Sziklás, köves helyeken
gyakorta megtalálhatók. Igénytelen növények, sziklakertekben
nélkülözhetetlenek. Kedvező körülmények közt
a növény nagy, domború, zsúfolásig telt párnákat alkot. Szaporításra
a sok-sok sarjat használják, amely kicsi korában
könnyen letörik az anyanövényről, szinte önmagát szaporítja
a szél vagy eső segítségével.
S. tectorum L. var. calcareum (Jord.) Cariot et St. Láger.
Dél-Alpokból származó faj, rozettája 6 cm átmérőjű, alapjánál
ék alakú levelei hirtelen 1—2 cm-esre szélesednek. Világos
árnyalatú, szürkészöld leveleinek hegye sötétbarna. Virágtengelye
hosszú, 50—100 cm, ezen helyezkednek el rózsaszínű
virágai.
38