értekezés lendvay
értekezés lendvay
értekezés lendvay
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A megbízhatóság értelmezése:<br />
„A megbízhatóság elméleti igényő vizsgálata a 40-es évek elején jelentkezik elıször a<br />
repüléstechnikában. A repülıgépek elektronikai alkatrészei nem biztosítottak kellı vezetési és<br />
forgalmi biztonságot. Kényszerően felmerült a hiba-okok módszeres vizsgálatának és<br />
elhárításának igénye. A megbízhatóság elméletnek tehát minıségbiztosítási gyökerei vannak.”<br />
[50]. A megbízhatósági vizsgálatok fejlıdésének jelentıs lendületet adott az atomerımővek<br />
terjedésével egy idıben jelentkezı fokozott biztonság iránti igény, és az 1970-es évektıl<br />
megjelenik a vizsgálatok nagyipari alkalmazásának követelménye is, melyet a<br />
megbízhatóság-elmélet tudományos módszerei segítenek megvalósítani.[51, 52].<br />
A megbízhatóság-elmélet az a tudományág, amely eszközökben, berendezésekben,<br />
rendszerekben fellépı meghibásodásokkal foglalkozik, kidolgozza a berendezések<br />
megfelelıségének számítási módszereit ismert minıségi mutatók alapján. Az utóbbi években<br />
ez a terület is az életciklus-megközelítést alkalmazza [53], azaz a vizsgálatok kiterjednek egy<br />
termék esetében annak tervezési, gyártási, tárolási, szállítási és felhasználási idıszakára,<br />
speciális esetben a felhasználás utáni idıciklust is elemzik. A vizsgálatok fıbb területei ezen<br />
ciklusokban bekövetkezı meghibásodások keletkezési okainak meghatározása, a<br />
meghibásodások elırejelzésének módjai, a megbízhatóság növelésének lehetıségei, továbbá a<br />
megbízhatóság ellenırzésének módszerei.<br />
A XX. század elsı felében megbízhatóságon a hibamentes mőködés valószínőségét értették.<br />
Az 1960-as évek közepén tekintélyes szovjet kutatók a megbízhatóságot a minıség idıbeli<br />
alakulásaként értelmezték. Az 1970-es években, pl. az MSZ KGST 292-76 szabvány a<br />
megbízhatóságot a hibamentesség, a javíthatóság, a tartósság és a tárolhatóság együtteseként<br />
határozta meg.<br />
A jelenleg érvényben lévı MSZ IEC 50(191):1992 szabvány [54] definíciója 2 szerint „a<br />
megbízhatóság győjtıfogalom, amelyet a használhatóság és az azt befolyásoló tényezık, azaz<br />
a hibamentesség, a karbantarthatóság és a karbantartás-ellátás leírására használnak” (1.2.<br />
ábra)<br />
2 Az ISO 9000-es szabvány is ezt a fogalmat használja.<br />
12