értekezés lendvay

funkcióját ellátnia, és részletesen leírjuk a rendszer üzemeltetési és környezeti feltételeit.
Szükséges lehet az is, hogy külön vizsgáljuk a rendszer funkcionális felépítését azért, hogy
megállapítsuk, van-e valamilyen eltérés a megkövetelt funkciótól. A rendszerfunkciók
ábrázolhatók funkcionális diagramokkal, jel-folyamat-(jelátvitel-) diagramokkal, állapot-
átmeneti diagramokkal, eseménysorozatokkal, táblázatokkal stb. A rendszer hibamentes
mőködésének vagy meghibásodásának kvalitatív elemzése is elvégezhetı a következı két
módszer egyikének segítségével:
- deduktív (felülrıl lefelé haladó) módszer, például ilyen a hibafa-elemzés (FTA),
- induktív (alulról felfelé haladó) módszer, például ilyen a hibamód- és hatáselemzés (FMEA),
A gyakorlatban azonban az iteratív eljárás a szokásosabb, ebben a deduktív és induktív
elemzést, egymást kiegészítve, alkalmazzák.
A deduktív eljárás lényege az, hogy a legmagasabb rendszerszintbıl indulunk ki, azaz
magából a rendszerbıl vagy a részrendszerbıl, ezt követıen fokozatosan alacsonyabb
rendszerszintekre térünk át azért, hogy meghatározzuk a nemkívánatos rendszermőködés
körülményeit. Az elemzést sorban elvégezzük az egymást követı alacsonyabb
rendszerszinteken annak érdekében, hogy meghatározzuk a hibát és az ezzel kapcsolatos
hibamódot, amely azt a hibahatást válthatja ki, amelyet eredetileg magasabb szinten már
meghatároztunk. Ezeknek a második szintő hibáknak az esetében az elemzést megismételjük
úgy, hogy a funkcionális mőködési utakat és összefüggéseket megvizsgáljuk, a következı
alacsonyabb szintre áttérve. Ezt a folyamatot folytatjuk addig, amíg a kívánt legalacsonyabb
szintet elérjük. Így például egy elektronikai rendszer esetében ez azt jelenti, hogy a rendszer
hibájából indulunk ki, ezt követıen a részrendszer hibáira vezetjük vissza a rendszerhibát, a
részrendszer hibáit pedig a részegységek hibáira, majd azokat pedig az áramköri elemekre, és
ezt folytatjuk addig, amíg az alkotóelem-szinthez elérünk.
A deduktív módszer eseményorientált módszer, nagyon hasznos a rendszertervezés
koncepcionális szakaszában, amikor a rendszer egyes részletei még nincsenek teljesen
definiálva. Használják a többszörös meghibásodások értékelésére is, ide tartoznak a
sorozatban kapcsolódó meghibásodások, a közös ok következtében fellépı hibák, vagy
bármely olyan eset, amelyben a rendszer bonyolultsága elınyösebbé teszi azt, hogy kezdetben
felsoroljuk a rendszer hibáit, illetve a rendszer sikeres mőködésének lehetséges eseteit.
Minden esetben a nemkívánatos eseményt vagy a rendszer sikeres mőködését a vizsgált
legmagasabb szinten adjuk meg, ezt nevezik fıeseménynek (legfelsı eseménynek). Az ehhez
28