Magyarok a kultúráért

13
országot kormányzó bán vagy a XI. század óta betelepülő Erdélyt igazgató
vajda méltóságának örökletessé tételéről vagy arról, hogy a várispánságokból
hűbéri birtokok alakuljanak.
Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a nemzet állami és társadalmi
élete megállapodott, a Szent István létesítette formák közt megkövesedett.
A XII. század folyamán az ország társadalma nagy átalakuláson
ment keresztül, melyről történeti források alig tudósítnak. A XIII.
század első felében a királyi hatalom mellett már más politikai tényező
is kezd szerepet játszani: a birtokos nemesség, mely utóbb a vármegyékben
megadott keretekben kezdi sűrűsíteni politikai erőit az átalakulással
csaknem egyidejűleg fellépő nagybirtokosokkal és a királlyal szemben is.
Megindul nálunk is a küzdelem a korona és a rendek közt, mely viszonyainkat
mindinkább hasonlókká tette a nyugati államokéihoz. Megkezdődik
a rendi Magyarország viszontagságos történetének kettős arculatja,
mely gyenge királyok alatt a rendi kiváltságok emelkedését, virágzását,
de az ország tekintélyének sülyedését, erőskezű uralkodók alatt meg a
rendek hatalmi állásának megrendülését, másfelől azonban az ország külpolitikai
súlyának öregbedését mutatja.
A rendi Magyarország kifejlődése idejéből való az aranybulla
(1222), a nemesség nem sok ideig tartó túlhatalmának kifejezője. Mikor
II. Endrét, ki a rendeknek, különösen az egyház növekvő hatalmának
többször engedni volt kénytelen, fia, IV. Béla (1235-1270) váltotta fel,
fordul a kocka s újból a királyi hatalom lép előtérbe, mely visszaszedi
régi erőforrásait, a várbirtokokat. A király ezen törekvései közben özönlötték
el Magyarországot egészen váratlanul a mongolok hadai (1241).
A kegyetlen pusztai nép vad rohamának a nemzet nem tudott ellenállni,
mert kevés volt a vár és a megerősített város. Csak a tatár főkhán halálának
köszönhető, hogy az Árpádok egész kulturális munkája nem semmisült
meg. Az újjáépítés, az ország védelmi szervezetének átalakítása
rövid idő alatt megtörtént. Várak emelkedtek, melyek fentartására csak
a nagybirtok volt képes. Alig múlt el a tatárjárás óta egy emberöltő és
a magyarság, melyről nyugaton azt hitték, hogy elpusztult, újból fontos
tényező lett az európai politikában. IV. László, Béla unokájának
kardja döntötte el Habsburgi Rudolf német császár és az országát nagy
hatalomra emelő Ottokár cseh király küzdelmét a morvamezei csatában
(1278), mely a Habsburgoknak megszerezte az osztrák hercegséget, későbbi
nagy birodalmuk magvát.
Az Árpádok nemzeti dinasztiája, melynek utolsó sarját, III. Endrét
1301-ben vitték sírba, nemcsak külpolitikájával és az állam megszervezésével
szerzett elévülhetetlen érdemeket, hanem az ország betelepítésével
és benépesítésével is. Csaknem három évszázadon át a szükségnek megfelelően
tolták ki királyaink északnak és keletnek az ősi védelmi határt,