Magyarok a kultúráért

ECKHART FERENC: A MAGYAR NEMZET
RÖVID TÖRTÉNETE
magyarság, miként azt az összehasonlító nyelvészet
szókincsünk legősibb részének elemzéséből kimutatta,
több népréteg keveredéséből jött létre. Ezek közül a
legrégibb egy a vogulokkal és osztyákokkal közeli
rokonságban álló finn-ugor nép, mely már első hazájában,
az Ural keleti oldalán a műveltség bizonyos
fokát elérte. Halászattal és vadászattal foglalkoztak
ugyan főképen, de voltak már háziállataik is, megülték
a lovat. Fejlett családi élet mellett társadalmuk
a kezdetleges, vérségi kötelékeken alapuló nemzetségi
szervezeten túl nem fejlődött. Ismerték a tulajdon fogalmát, voltak
hosszmértékeik, a tízes rendszer szerint számoltak. Ez a rokonnépek
módjára bizonyára kevéssé harcias nép kétízben keveredett nyugati
török (ugor) néppel. Talán már első hazájában – a Krisztus előtti
és a Krisztus utáni V. század közti időben – leigázta egy ilyen
I.
nép, majd meg a Kaukázus vidékén, hová az V. században költöztek,
történt ily több évszázadig tartó érintkezés a török ó-bolgárokkal
és az alánokkal. A fejlettebb kultúrájú török néppel való egyesülés
teljesen megváltoztatta az ősi népjelleget. A török elem átvette az
ugor nyelvét, de gazdagította azt magasabb műveltségének számos fogalmával
és átadta neki előhaladottabb szervezetét is. Ezen keveredés folytán
lett a magyar nép elsősorban állattenyésztő– és földművelővé. Hadnagyaik
vezetése alatt álló törzsei szorosabb összefüggésbe jutottak egymással
és a nagy orosz síkságon kavargó népek közt nagyobb erőkifej-