A Boleráz, Baden és Kostolac kultúrák kronológiai és térbeli ...

– Val d’Isarco: 3700–3400 BC között; Atesina-régió – Alto-Adige/Trentino, Velturno. 220
– Val Camonica: Ossimo, Cemmo, Anvòia; Valtellina: Tirano, Teglio, Chimo, Garda–tó környéke.
221
– Lunigiana: Pontevecchio, Sorano Pieve, Filetto, Malgrate. 222
Balkán
– Thasos szigete: Skala Soteros. 223
– Ezero, Plachidol. 224
Az Alpok sztéléi a kutatók szerint nem tekinthetık isteneknek, inkább ısökként értelmezhetık,
a rajtuk található jellegzetes ábrázolások — tır, balta, nyaklánc — pedig státus–szimbólumok.
Sok esetben megfigyelhetı a szentélyek területén megújítás, újraépítés, újrahasználat,
ezért felvetıdött, hogy ezek a helyek egyfajta rituális naptárokként/kalendáriumokként
szolgáltak. Valcamonica környékén sok sztélé csak határjelzı funkciót látott el, amelyekhez
helyi kızeteket (fıleg mészkövet) használtak. Az Alpok sztéléi elterjedésükben regionális
csoportokat mutatnak. A temetkezések és menhírek közötti kapcsolat Trentino lelıhelyén
volt kiválóan tanulmányozható. A szikla-szentélyek építésénél nem csak a kı-nyersanyag
a jellemzı: fa-használat nyomai, fa-konstrukció a sírokban több helyen elıkerült, fából
készült sztélét pedig Manerba del Garda lelıhelyen tártak fel. 225
Észak-Kelet–Európa sztéléi a Pontus, Moldova, Ukrajna, és Oroszország É-Kaukázusi
részén terjedtek el. Az eneolitikumba sorolhatók, 3500–2000 BC közé keltezik ıket, számuk
300 fölött van. A Krím–félszigeten elterjedt Kemi-Oba kultúrában a sztélék már megtalálhatók.
Anyagi mőveltsége alapján úgy vélik, ez a Pre–Yamnaja kultúra rendelkezett kıfaragó–
tradícióval. A Yamnaja kultúra a Kemi–Oba kultúra után jelent meg itt, és sok, még a Kemi–
Oba kultúra idején létesített szakrális helyet újra-épített, ill. újra-használt. A kutatók véleménye
szerint nem rendelkezett kıfaragó-tradícióval, a Kemi–Oba kultúrától vette azt át. A
sztélék a kurgánokon belül sokféle helyzetben és helyen megtalálhatók, elıfordulhat több
sztélé is egy kurgánnál. Olyan kopásnyomok figyelhetık meg a sztéléken, amelyek arra
utalnak, eredetileg szentélyek részei lehettek, és késıbb vitték át ıket a kurgán–temetkezéshez
(másodlagos felhasználás). A korszak szentélyei körárkos vagy négyzetes körülkerített
helyek, középen sztélével vagy oltárral. 226
Úgy tőnik, a sztélé-állítás 3500/2500–2000 BC között, a szarvasmarha–temetkezésekhez
hasonlóan, egy kultúrák fölötti ideológiai szokás. A magyarországi terület azonban a két
jelentıs, és egymástól eltérı alpi (cirkumalpi) és steppei (cirkumkárpáti) érdekszféra vonzáskörzetének
találkozási zónájában fekszik, és mindkét területrıl kap impulzust. A Duna
vonala lehetett ismét a választóvonal. Az alpi sztélé–állítással hasonló elterjedést mutat a
pecsétlık elterjedése a korszakban. 227 Ezek eredeti használati célja még kérdéses, a régészeti
jelenségek arra utalnak, presztizs–tárgyak lehettek, amelyek a halotti rítusok közé épültek. 228
A pecsétlık és a sztélé–állítás közötti összefüggés egyelıre nem ismert. John Chapman szerint
a pecsétlık szent kenyér megjelölésére szolgáltak. 229 Amennyiben Chapmannak igaza
van, úgy ez is a másodlagos termékek forradalmával és az erjesztéssel készülı produktumok
megjelenésével van kapcsolatban: a középsı rézkortól ugyanis sorra kerülnek elı az er-
219 PÉTREQUIN et al. 2006.
220 TECCHIATI 2004.
221 FEDELE 2004.
222 BARFIELD 1995 után.
223 KOUKOULI – CHRYSANTHAKI 2004.
224 TONČEVA 1981.
225 BARFIELD 1995.
226 TELEHIN – MALLORY 1995.
227 KÖNINGER et al. 2001.
228 Ld. HORVÁTH 2011a.
229 CHAPMAN 2001, 95, 98–99.
46