A Boleráz, Baden és Kostolac kultúrák kronológiai és térbeli ...

I. A késı rézkori Boleráz/Baden kultúrák kronológiai és térbeli helyzete
Ahhoz, hogy eldönthessük, vajon egy tárgy/ismeret saját vívmány, vagy idegen import,
hogy kulturális, genetikai, esetleg egyéb kapcsolatból fakadó átvétel eredményeként került-e
a vizsgált kultúrákhoz, illetve, hogy az adaptáció mennyire volt sikeres, szükséges
megvizsgálnunk, a badeni kultúra megfelel-e a régészeti kultúra hagyományos fogalmának.
Azt is pontosan látnunk kell, hogy az idı egy bizonyos pontján ez a „kultúra” milyen kiterjedéssel
rendelkezik, és kiterjedési határain milyen más régészeti kulturákkal érintkezik,
hogy eldönthessük: melyik terület minısül hagyományos értelemben „mag”-nak vagy központnak,
és melyek marginális zónáknak, peremterületnek, azaz „félperifériák és perifériá”nak,
esetleg külsı erıtérnek egy tárgy vagy szokás, ismeret terjedésének viszonylatában.
Ugyanezeket a kifejezéseket azonban adaptálnunk kell a kultúra határain belül, csak magára
a kultúrára vonatkoztatva is, tekintve, hogy kiterjedése extrém nagyságú, és egymástól elszakadó,
közvetlen fizikai érintkezést nem mutató területi csoportokkal rendelkezik (enklávék
vagy kolóniák?).
A régészeti kultúrák koncepciója Gordon Childe és Gustaf Kossina óta folyamatos átalakuláson
megy keresztül. A különbözı értelmezési alternatívák közül különösen erıs Jens
Lüning „iskolája”. 17 Lüning után a kutatók egy csoportja a kultúra koncepcióját csak terminus
technicus-ként használja, amely a leletek osztályozásához és idıbeli felosztásához szükséges.
18 A kulturális antropológia több esetben bizonyította, hogy az emberek csoportjait a szociális
kapcsolatok és a kulturális hálózatok különbözı régiói foglalják le, amelyek egymással
sem összefüggıek. 19
Esetünkben azonban nem azon vitázunk, hogy egy régészeti kultúra mennyiben meríti
ki, illetve fedi le az azonos etnosz, nyelv, vagy vallás fogalmát. Hagyományos értelemben
régészeti kultúrán egy meghatározott idıben jellegzetesen körülhatárolható és azonos elterjedési
területen élı, egységes anyagi mőveltséggel és ideológiával rendelkezı embercsoportot/csoportokat
értünk és értettünk.
A badeni kultúra, mint homogén entitás létét közel 35 éve kérdıjelezik meg koncepciózusan:
a „hanyatlás” reneszánsza Arbon Bleiche III. lelıhely elıkerülésével kezdıdött. Valójában
azonban hol többé, hol kevésbé hangsúlyozott probléma volt ez már a kultúra
kutatásának kezdete óta: J. Bayer „Mischkultur”-ként írta le, 20 E. Neustupný több ízben hangsúlyozta
a regionális különbségeket és a policentrikus kialakulását. 21 A kérdések kidolgozása,
megválaszolhatósága még most is nehéz feladat, hiába látszik, hogy az egységes régészeti
kultúraként való kezelés egyre inkább nem tartható, elsısorban az alábbi pontok miatt: 22
– A badeni kultúra különbözı korszakaiban az elterjedési terület teljes részén nem beszélhetünk
„tiszta” megjelenésrıl: kevert leletanyag jelenik meg több helyen, több idıszakban
(pl. Morvaország: IA/B; Lengyelország: II–III fázis a Tölcséres szájú edények népével, 23
Felsı–Ausztria – Svájc – Alsó–Bajorország/Niederbayern: III–IV. fázisban a Cham kultúrával).
24 Az elterjedési terület erıs módosulást mutat a korai Boleráz és a késıi klasszikus Baden
viszonylatában is.
– A kıeszközök közül a pattintott kıeszközök közt nem beszélhetünk egységes formai típus–
készletrıl. Bár a nyersanyag–forgalom és kereskedelem élénk, és különbözı nyersanyag–
típusok a badeni kultúrán belül igen nagy távolságra eljutnak — mint pl. a Jura G-típusú ko-
17 LÜNING 1972.
18 Visszatekintéssel és új gondolatokkal: WOTZKA 1993.
19 GEERTZ 1996; DRECHSEL et al. 2000.
20 BAYER 1928.
21 NEUSTUPNÝ 1959; IDEM 1973.
22 FURHOLT 2008, IDEM 2008a, IDEM 2009 után.
23 Részletesen: BALDIA et al. 2008, IDEM. 2008a; ZASTAWNY 2008.
24 Részletesen: MATUSCHIK 2001.
6