Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről - EPA

esetben lehetett DK–ÉNy–i tájolást regisztrálni. 93 A
hun kori magányos síroknál vagy a néhány sírból
álló családi temetôkben a tájolás iránya fordított, az
uralkodó a fejjel É–i irányba való fektetés. 94 ÉNy–
DK–i tájolásra lehetett következtetni a lengyeltóti–
gyógyszertárnál földúlt hun kori harcossír
esetében. 95 A Zalavár utca sír tájolása a Tápé–
Malajdok „A” temetô nagy részének DK–ÉNy–i tájolásához
hasonló; ilyen irányú temetkezések teszik
ki a temetônek csaknem a felét, 43,4%–ot. 96 Az
alattyáni temetô hun kori 13. sírjának kardos–lándzsás
harcosát DK–ÉNy–i irányban fektették. 97 A
Zalavár utcai sír iránya megegyezik a hun kor utolsó
idôszakára, az 5. század középsô harmadára keltezhetô
Mezôkövesd–Mocsolyás lemezfibulákkal eltemetett
nôi sírjának tájolásával is. 98
A LELETEK
A Zalavár utcai sír szûk nyakú edénye minden
bizonnyal italfélét tartalmazott (8. kép 6; 9. kép 6).
Az italféle tárolására és fogyasztására szolgáló edények,
az agyag– és üvegkorsók, poharak a provinciális
temetôk leletanyagában a késô római korban
a kerámia többségét teszik ki. 99 Valószínûleg
ugyanez a tendencia érvényesül a barbaricumi keramikában.
A korsók számának megnövekedése és
a formák változatosabbá válása a 4–5. századra jellemzô.
Az edény fej melletti elhelyezése a szarmata
nôi sírokban kivételesnek számít, 100 a késô római
provinciális lakosság körében sem jellemzô, 101 a
hun kori temetkezéseknél azonban általános szokássá
vált. A Keszthely–téglagyári fiú feje mögé, a
93 PÁRDUCZ 1963. 52, 52. A DK–ÉNy–i tájolás csak a 133. és a 138.
sír esetében helytálló; a 122. sírnál valószínûleg elírás, mivel a
sírleírás szerint a koponya DNy–i irányban feküdt.
94 Tomka Péter az árpási ÉNy–DK–i irányú sírhoz kapcsolódva
áttekintette a hun kori tájolás változatait. Megállapította, hogy
a kitüntetett É–D–i irány mellett gyakorisági sorrendben az
ÉK–DNy, ÉNy–DK, a Ny–K és a K–Ny–i irány fordul elô.
TOMKA 2001. 179, 3. j. A felsorolást éppen a DK–ÉNy–i változatnál
kell kiigazítani; ilyen irány példájaként Tomka a Szob–
Kálvária dûlôi 1–2. sírokat említi, holott Kovrig Ilona DNy–ÉK–i
tájolási adatot közölt. KOVRIG 1959. 209. A pokrovski 36/2 kurgán
torzított koponyájú férfi hallottját É–D–i tájolásban temették
el. ZASETSKAYA 1994. 198–199.
95 BAKAY 1978. 149.
96 PÁRDUCZ–KOREK 1948. 291–296 adatai szerint Tápé–Malajdok
„A” temetôben 23 sír tájolása DK–ÉNy; D–É–i 17 sír, DNy–ÉK–
i 3 sír. 10 sír esetében a tájolási adat hiányzik.
97 KOVRIG 1963. 10–11, Abb. 3, 193–194.
98 LOVÁSZ 2005. 50.
99 LÁNYI 1972. 69–79, 176–177, Abb. 37–42.
100 KULCSÁR 1998. 66–69.
101 LÁNYI 1972. 96–99, Abb. 14–15. A koponya környékén egy–egy
esetben került elô edény (Keszthely–Dobogó, Bogád, Kisárpás),
több ilyen, rendhagyó eset fordult elô a Kô–i, ságvári, táci,
tokodi temetôben; általános szokás a római korban a lábaknál
elhelyezett edénymelléklet volt.
104
NAGY MARGIT
birkahús melléklettel együtt, vörös festésû római
korsót helyeztek, a lábhoz egy rossz kiégetésû
edény darabját. 102 A lébényi spáthás harcosnál a koponya
jobb oldala mellôl került elô az agyag korsó–
üveg pohár együttes. 103 A regöly–pénzesdombi
aranyékszeres nôi sír madárfejes agyag korsója és
üvegpohara szintén a koponya jobb oldalánál feküdt.
104 A lengyeltóti gyógy szertárnál elôkerült
ÉNY–DK–i tájolású kardos, lószerszámos férfisír
besimított korsóját a koponyától nyugatra, a sírfenéktôl
20 cm–rel maga sabban találták. 105 Az edénymelléklet
a csornai diadémás nôi sírnál is a
koponya mögött volt. 106 Az árpás–szérüskerti fiatal
férfi sírjában a halott fejét körberakták edényekkel:
a füles korsó a fej bal oldalán, a zöld
üvegpohár és a kis agyagpohár a fej jobb oldalán
volt. 107 A szobi 2. sír kézzelformált edénye a felsôtest
jobb oldala mellett, a sír oldalába bevájt fülkében
állt. 108 Az edény fülkébe helyezésének szokását
a mezôkövesd–mocsolyási sír esetében Lovász
Emese is megfigyelte. 109 A hun kor után megnyitott
alföldi gepida temetôkben általános gyakorlattá
vált, hogy az ital–mellékletet tartalmazó edényt a
fej mellé állították. 110
Összegezve az edénymelléklet helyérôl eddig elmondottakat,
a 4. század végétôl az 5. század közepéig
keltezhetô magányos temetkezések jellemzô
szokása, hogy az edényt a fej környékére helyezték.
A Zalavár utcai sírban az edény oldalára dôlve került
elô, ami koporsós temetkezésre utalhat, 111 bár a
száraz homokos talajban koporsónyomot nem sikerült
megfigyelni.
102 SCHMAUDER 2002. II, 34–35, Abb. 7.
103 SCHMAUDER 2002. II, 35–36, Abb. 9.
104 SCHMAUDER 2002. II, 58, Abb. 15.
105 SCHMAUDER 2002. II, 38.
106 KOVRIG 1985. 107–108; BÓNA 1993. 247.
107 TOMKA 2001. 162–163, 3. kép.
108 KOVRIG 1959. 209–210, Fig. 2. A hun kori edénymellékletek elhelyezése
azonban korántsem egységes. Úgy látszik, hogy a
nagyobb sírszámú temetôk népe a római–szarmata kori szokást,
azaz az edénymelléklet lábhoz tételének gyakorlatát inkább
ôrizte, mint a magányos sírok eltemetôi.
Csong rád–Kenderföldek temetôjének 25 agyag– ill. üvegedényes
sírja közül csak két esetben került elô a koponyánál az
edény, inkább a medencében, a „kéznél”, de leggyakrabban a
„lábaknál” vagy a „saroknál”, vö. PÁRDUCZ 1959. 310–318. Tápé–
Malajdok „A” temetô 14 edényét (az elôkerülési hely 8 esetben
ismert) a halott lábához, a lábfejek közé vagy a bokák magasságában
helyezték el. PÁRDUCZ–KOREK 1948. 291–296. A tiszadobi
temetôben kivételes a kissé zsugorított helyzetû 10. sír,
melynél a kézzel formált edényt a koponya fölé, a többi temetkezésnél
az edényeket a lábak mellé állították. ISTVÁNOVITS
1991. 38; ISTVÁNOVITS 1993. 98.
109 LOVÁSZ 2005. 52, Abb. 3.
110 Pl. Hódmezôvásárhely–Kishomok: NAGY 2002. 94–95; Szôreg:
NAGY 2005a. 143–145, Abb. 9.
111 Hasonlóan az árpási sír feldôlt edényeihez: TOMKA 2001. 166.