05.10.2013 Views

Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről - EPA

Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről - EPA

Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről - EPA

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

adtak meg, melyek a restaurálás során megsemmisültek.<br />

A lemez közepén 1 milliméternyire mélyülô<br />

kerek email–, vagy kôbetét helye látható, középen a<br />

rögzítésre szolgáló lyukkal. A kerek betét peremét<br />

halványan látszódó poncolt pontsor kíséri. A hátlapon<br />

a tûszerkezet számára egy 0,4 cm széles, kissé<br />

kiemelkedô, horizontális borda készült. A borda<br />

szélét az öntômintán a fibula belsô ívével levágták.<br />

A rugótartó lemezbôl és a tûlemezbôl csak törött, lekopott<br />

csonkok maradtak meg.<br />

Átm.: 4 cm. (1. kép 2; 2. kép 2–2a.)<br />

3. Agyag korsó<br />

Sötétszürke, fényezett felületû, korongolt. Pereme<br />

tölcséresen kihajlik, a perem széle két helyen, a folyadék<br />

kiöntését elôsegítendô, kissé benyomva. A<br />

nyakon plasztikus borda fut körbe, alatta szalagfül<br />

töredéke indul ki. A fül régi törésû; a törésfelületére<br />

vízkô rakódott. A korsó teste a középsô harmadban<br />

erôsen kiszélesedik, az alj felé összeszûkül, talpa<br />

profilált. A korsó nyakán és felsô harmadában a fényezett<br />

felületnél sötétebb színû, hosszanti besimított<br />

vonaldísz látható. A felület erôsen kopott; a<br />

felsô réteg, különösen a fül alsó végének helyétôl<br />

balra több helyen levált. A talpat a fazekas egyenetlenül<br />

vágta le, ezért a korsó kissé oldalra billen.<br />

M.: 17 cm. Pá.: 6,8 cm. Fá.: 6 cm (3. kép 1a–f).<br />

Mivel a leletek összetartozása kronológiailag<br />

problematikus, mérlegelni kell, hogy valóban egy<br />

sírból kerültek–e elô. Tény, hogy az ideiglenes patakmeder<br />

leszakadt homokfalában 1969 márciusában<br />

csak egyetlen csontvázat találtak; más<br />

temetkezésre sem a homokfalban, sem a földgéppel<br />

legyalult területen nem akadtunk. Nincs okunk kételkedni<br />

abban, hogy a bejelentô, Dr. Noszky<br />

Jenôné, aki késôbb Sashalom és környéke középkori<br />

lelôhelyeinek megfigyelôje lett, a Rákos–patak menti<br />

sír megtalálásának körülményeirôl megbízhatóan<br />

számolt be. A torques és a patkó alakú csüngô öszszetartozása<br />

nehezen lenne kétségbe vonható. Az<br />

ép agyag korsó minden valószínûség szerint a koponya<br />

vagy a felsôtest környékén lehetett, hiszen a<br />

lábak csontjait a találók bontották ki a homokfalból.<br />

A korsót lepattogzott és kopott felülete, valamint a<br />

régi törésû fül miatt, a kopásnyomokat nem mutató<br />

arany torquesszel összehasonlítva, relatíve a sír legrégebbi,<br />

leghosszabb ideig használt mellékletének<br />

határoznánk meg. A jelenleg használt kronológiai<br />

besorolás szerint a helyzet a Rákos–patak menti sírnál<br />

éppen fordított: az aranyékszerek típusa az 1.<br />

századra, a besimított agyag korsó a 4–5. századra<br />

jellemzô. A tûszerkezet és az elôlapján berakás nélküli<br />

félhold alakú bronz fibula „a torquestôl nem<br />

96<br />

NAGY MARGIT<br />

messze, a leszakadt homokból” került elô; a hely<br />

meghatározása a fibula sírhoz tartozását legalábbis<br />

hihetôvé teszi.<br />

A torques csüngôdíszének, a félhold/patkó alakú<br />

csüngônek (1. kép 1a) formai párhuzamai a Kárpát–<br />

medence keleti felének legkorábbi, azaz a Kr. u. 1.<br />

századra keltezett szarmata „lelethorizontjában” találhatók.<br />

A szarmaták bevándorlásának történeti és<br />

régészeti adatait, kutatástörténetét legutóbb<br />

Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria részletesen<br />

összefoglalta. A szarmata leletanyag legkorábbi részét<br />

a nôi sírok aranyékszerei, a rátétes díszû fülbevalók,<br />

a lunulacsüngôk, az aranylemez flitterek,<br />

az arany– és karneolgyöngyök, torquesek alkotják.<br />

A szerzôpáros világosan rámutat az „aranyhorizont”<br />

értelmezésének nehézségeire: a tárgytípusok<br />

elôképei sem a keleti sztyeppén, sem a Pontus–vidéken<br />

nem találhatók, a lelethorizont csak nôi sírok<br />

ékszereibôl áll, viszonylag szûk idôrendi keretek<br />

közé szorul, csekély létszámú népességre utal, nincs<br />

folytatása stb. Az ellentmondások feloldásához<br />

többféle magyarázat vetôdik fel, ezek közt szerepel<br />

a nomadizáló népek korai hagyatékának megfoghatatlansága,<br />

az – egyébként igen valószínû – feltevés,<br />

hogy a szarmaták kezdetben csak harci alakulataikkal,<br />

zsoldoscsapatokkal jelentek meg a Kárpát–medencében.<br />

Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria<br />

ugyanakkor észreveszik a különben Kôhegyi Mihály<br />

által is „alacsony értékelhetôségi fokú”–nak 4 minôsített<br />

lelethorizont elkülönítésének hibaforrásait: 1) a<br />

szarmata kori temetôk általános kirablottsága erre<br />

a körre nem terjed ki. Nyilvánvalóan más lenne a<br />

nemesfém tárgyak reprezentáltsága, ha a többi temetô<br />

eredeti melléklet adását ismerhetnénk. 2) A<br />

Nyíregyháza–Felsôsima 161. lelôhely 140. sírjából<br />

elôkerült arany torques kapcsán felvetik a lehetôséget,<br />

hogy a tárgytípusok szoros 1. századon belüli<br />

keltezését valószínûleg szélesebbre kell tágítani. 5<br />

Visszatérve a lunula/patkó formájú csüngôkre,<br />

Kôhegyi Mihály két fô típust különített el: 1) az öntött<br />

sima és a 2) lemezes préselt csüngôk; utóbbiaknál<br />

hat változat különböztethetô meg. 6 A<br />

lunulacsüngôk fôként a Duna–Tisza közérôl, szórványosan<br />

a Tisza felsô és középsô szakasza mellôl,<br />

4 KÔHEGYI 1985. 342.; Ld. ehhez még VÖRÖS 2006 elemzését!<br />

5 ISTVÁNOVITS–KULCSÁR 2006. 211–229.<br />

6 KÔHEGYI 1985. 332. Az öntött változatot az I. t. 17, Farkas Sándor<br />

gyûjtésébôl származó, bizonytalan korú aranycsüngô képviseli,<br />

v. ö. KÔHEGYI 1985. 270–271! Az elkeskenyedô, csaknem összeérô<br />

végû csüngô formája nagy hasonlóságot mutat az ászári<br />

kincs rovátkolt fülû, granulációdíszes arany lunulájával: HAMPEL<br />

1885. 29. A császárkori párhuzam alapján a Csongrád megyei<br />

lunulát nem kell ôskorinak tartanunk. Gömbös végû, sima, rovátkolt<br />

fülû ezüst lunula került elô a 2. század második felére<br />

keltezett geleji nôi sírból: HADHÁZY–VADAY 1980. 94, Taf. I,1.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!