Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről - EPA
Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről - EPA
Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről - EPA
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
adtak meg, melyek a restaurálás során megsemmisültek.<br />
A lemez közepén 1 milliméternyire mélyülô<br />
kerek email–, vagy kôbetét helye látható, középen a<br />
rögzítésre szolgáló lyukkal. A kerek betét peremét<br />
halványan látszódó poncolt pontsor kíséri. A hátlapon<br />
a tûszerkezet számára egy 0,4 cm széles, kissé<br />
kiemelkedô, horizontális borda készült. A borda<br />
szélét az öntômintán a fibula belsô ívével levágták.<br />
A rugótartó lemezbôl és a tûlemezbôl csak törött, lekopott<br />
csonkok maradtak meg.<br />
Átm.: 4 cm. (1. kép 2; 2. kép 2–2a.)<br />
3. Agyag korsó<br />
Sötétszürke, fényezett felületû, korongolt. Pereme<br />
tölcséresen kihajlik, a perem széle két helyen, a folyadék<br />
kiöntését elôsegítendô, kissé benyomva. A<br />
nyakon plasztikus borda fut körbe, alatta szalagfül<br />
töredéke indul ki. A fül régi törésû; a törésfelületére<br />
vízkô rakódott. A korsó teste a középsô harmadban<br />
erôsen kiszélesedik, az alj felé összeszûkül, talpa<br />
profilált. A korsó nyakán és felsô harmadában a fényezett<br />
felületnél sötétebb színû, hosszanti besimított<br />
vonaldísz látható. A felület erôsen kopott; a<br />
felsô réteg, különösen a fül alsó végének helyétôl<br />
balra több helyen levált. A talpat a fazekas egyenetlenül<br />
vágta le, ezért a korsó kissé oldalra billen.<br />
M.: 17 cm. Pá.: 6,8 cm. Fá.: 6 cm (3. kép 1a–f).<br />
Mivel a leletek összetartozása kronológiailag<br />
problematikus, mérlegelni kell, hogy valóban egy<br />
sírból kerültek–e elô. Tény, hogy az ideiglenes patakmeder<br />
leszakadt homokfalában 1969 márciusában<br />
csak egyetlen csontvázat találtak; más<br />
temetkezésre sem a homokfalban, sem a földgéppel<br />
legyalult területen nem akadtunk. Nincs okunk kételkedni<br />
abban, hogy a bejelentô, Dr. Noszky<br />
Jenôné, aki késôbb Sashalom és környéke középkori<br />
lelôhelyeinek megfigyelôje lett, a Rákos–patak menti<br />
sír megtalálásának körülményeirôl megbízhatóan<br />
számolt be. A torques és a patkó alakú csüngô öszszetartozása<br />
nehezen lenne kétségbe vonható. Az<br />
ép agyag korsó minden valószínûség szerint a koponya<br />
vagy a felsôtest környékén lehetett, hiszen a<br />
lábak csontjait a találók bontották ki a homokfalból.<br />
A korsót lepattogzott és kopott felülete, valamint a<br />
régi törésû fül miatt, a kopásnyomokat nem mutató<br />
arany torquesszel összehasonlítva, relatíve a sír legrégebbi,<br />
leghosszabb ideig használt mellékletének<br />
határoznánk meg. A jelenleg használt kronológiai<br />
besorolás szerint a helyzet a Rákos–patak menti sírnál<br />
éppen fordított: az aranyékszerek típusa az 1.<br />
századra, a besimított agyag korsó a 4–5. századra<br />
jellemzô. A tûszerkezet és az elôlapján berakás nélküli<br />
félhold alakú bronz fibula „a torquestôl nem<br />
96<br />
NAGY MARGIT<br />
messze, a leszakadt homokból” került elô; a hely<br />
meghatározása a fibula sírhoz tartozását legalábbis<br />
hihetôvé teszi.<br />
A torques csüngôdíszének, a félhold/patkó alakú<br />
csüngônek (1. kép 1a) formai párhuzamai a Kárpát–<br />
medence keleti felének legkorábbi, azaz a Kr. u. 1.<br />
századra keltezett szarmata „lelethorizontjában” találhatók.<br />
A szarmaták bevándorlásának történeti és<br />
régészeti adatait, kutatástörténetét legutóbb<br />
Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria részletesen<br />
összefoglalta. A szarmata leletanyag legkorábbi részét<br />
a nôi sírok aranyékszerei, a rátétes díszû fülbevalók,<br />
a lunulacsüngôk, az aranylemez flitterek,<br />
az arany– és karneolgyöngyök, torquesek alkotják.<br />
A szerzôpáros világosan rámutat az „aranyhorizont”<br />
értelmezésének nehézségeire: a tárgytípusok<br />
elôképei sem a keleti sztyeppén, sem a Pontus–vidéken<br />
nem találhatók, a lelethorizont csak nôi sírok<br />
ékszereibôl áll, viszonylag szûk idôrendi keretek<br />
közé szorul, csekély létszámú népességre utal, nincs<br />
folytatása stb. Az ellentmondások feloldásához<br />
többféle magyarázat vetôdik fel, ezek közt szerepel<br />
a nomadizáló népek korai hagyatékának megfoghatatlansága,<br />
az – egyébként igen valószínû – feltevés,<br />
hogy a szarmaták kezdetben csak harci alakulataikkal,<br />
zsoldoscsapatokkal jelentek meg a Kárpát–medencében.<br />
Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria<br />
ugyanakkor észreveszik a különben Kôhegyi Mihály<br />
által is „alacsony értékelhetôségi fokú”–nak 4 minôsített<br />
lelethorizont elkülönítésének hibaforrásait: 1) a<br />
szarmata kori temetôk általános kirablottsága erre<br />
a körre nem terjed ki. Nyilvánvalóan más lenne a<br />
nemesfém tárgyak reprezentáltsága, ha a többi temetô<br />
eredeti melléklet adását ismerhetnénk. 2) A<br />
Nyíregyháza–Felsôsima 161. lelôhely 140. sírjából<br />
elôkerült arany torques kapcsán felvetik a lehetôséget,<br />
hogy a tárgytípusok szoros 1. századon belüli<br />
keltezését valószínûleg szélesebbre kell tágítani. 5<br />
Visszatérve a lunula/patkó formájú csüngôkre,<br />
Kôhegyi Mihály két fô típust különített el: 1) az öntött<br />
sima és a 2) lemezes préselt csüngôk; utóbbiaknál<br />
hat változat különböztethetô meg. 6 A<br />
lunulacsüngôk fôként a Duna–Tisza közérôl, szórványosan<br />
a Tisza felsô és középsô szakasza mellôl,<br />
4 KÔHEGYI 1985. 342.; Ld. ehhez még VÖRÖS 2006 elemzését!<br />
5 ISTVÁNOVITS–KULCSÁR 2006. 211–229.<br />
6 KÔHEGYI 1985. 332. Az öntött változatot az I. t. 17, Farkas Sándor<br />
gyûjtésébôl származó, bizonytalan korú aranycsüngô képviseli,<br />
v. ö. KÔHEGYI 1985. 270–271! Az elkeskenyedô, csaknem összeérô<br />
végû csüngô formája nagy hasonlóságot mutat az ászári<br />
kincs rovátkolt fülû, granulációdíszes arany lunulájával: HAMPEL<br />
1885. 29. A császárkori párhuzam alapján a Csongrád megyei<br />
lunulát nem kell ôskorinak tartanunk. Gömbös végû, sima, rovátkolt<br />
fülû ezüst lunula került elô a 2. század második felére<br />
keltezett geleji nôi sírból: HADHÁZY–VADAY 1980. 94, Taf. I,1.