Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről - EPA

lek, zsinegek, szônyegek, erszények, tarsolyok,
edénytartók stb.) az ôskortól fogva használtak. A
hurkolás technikáját a népi iparmûvészet szakirodalma
az újkorra keltezi (1800–as évekre), holott
meghajlított fejû vas és bronz tûk a késô római korból
is elôkerültek. 125 A barbaricumi vas és bronz
horgolótûk feje 2–3 mm–es átmérôjû, azaz a hurkolandó
fonal is hasonló vastagságú lehetett. A tû hegyes
végére fa– vagy csontnyelet erôsítettek; a nyél
maradványai néhány példánynál, így pl. a Mezô -
szemere–Kismari–fenéki 44. sír vas tûjénél megfigyelhetôk.
126 A vas tûk vagy árak gyakran a fa tokhoz
rozsdásodnak, ezért nem állapítható meg, egyszerû
hegyes végû vagy horgas fejû tûvel van–e dolgunk. 127
A horgas fejû tûk lelôhelyeinek elterjedését vizsgálva,
azt találjuk, hogy viszonylag ritkán temették el a halottakkal.
A szokás valószínûleg egy–egy helyi közösségre
jellemzô: Szeged–Felsô pusztaszeren hét
esetben, 128 Mezôszemere–Kismari–fenéken három
esetben, 129 Füzes abony–Kastély dûlôn két esetben 130
fordul elô, egy–egy esetet találtam Endrôd–
Szujókereszten, 131 Madaras–Halmokon (597. sír), 132
Tápiószele–pedagógusföldeken (4. sír), 133 Kiszombor
„B” temetôben (213. sír), 134 Szentes–Jaksoron (1. sír). 135
A varró– és horgolótûk eltemetésének szokása a 4–
5. században a germán népekre jellemzô Észak–
Jütlandtól a Fekete–tenger partvidékéig. 136 Valószínû,
125 LÁNYI 1972. 91, Abb. 66,13 – a hajtûk közé sorolva.
126 VADAY–DOMBORÓCZKY 2001, 30, Abb. 48,12.
127 Az endrôd–szujókereszti 80. és 108. sír vas eszközeinél fa tok
jelenléte regisztrálható: VADAY–SZÔKE 1983, 86, 118.
128 Szeged–Felsôpusztaszer 14. sír: PÁRDUCZ 1941. 16, XII. t. 29; 16.
sír: PÁRDUCZ 1941. 17, XIII. t. 12; 17. sír: PÁRDUCZ 1941. 17, XIV.
t. 3; 20. sír; PÁRDUCZ 1941. 17, XV. t. 5; 24. sír. PÁRDUCZ 1941.
17, XVIII. t. 3; 25. sír: PÁRDUCZ 1941. 17, XV. t. 8; 34. sír:
PÁRDUCZ 1941. 18, XIII. t. 19. Összesen: hét sír = 14,5 %
129 Mezôszemere–Kismari–fenék 35. sír: VADAY–DOMBORÓCZKY
2001. 16 (a jobb kéznél), Abb. 21,3; 40. sír: VADAY–
DOMBORÓCZKY 2001, 22 (a sírföldbôl), Abb. 33,2; 44. sír:
VADAY–DOMBORÓCZKY 2001. 29 (a sírföldbôl), Abb. 48, 12.
130 Füzesabony–Kastély dûlô 60. sír, kampós végû bronztû a jobb
kulcscsontnál: FARKAS 1989. 71; 150. sírban a jobb vállnál: FAR-
KAS 1989. 73. Ruhatûként értelmezve: FARKAS 1989. 76.
131 Endrôd–Szujókereszt 88. sír, bronztû (a jobb könyöknél):
VADAY–SZÔKE 1983. 88, 9. kép 5.
132 VÖRÖS 2003. 35.
133 DINNYÉS 1980. 189, 13. t. 1 (bronztû).
134 PÁRDUCZ 1950. 17, XLVIII. t. 9 (bronz, torques töredéknek meghatározva).
135 PÁRDUCZ 1950. 19, LVII. t. 6.
136 Vas horgolótûk: Sejflod „F” sír (Észak–Jütland): NIELSEN 2000. II,
14, x108. Tordírozott ezüst horgolótû: Maslome¸cz, Woi. lubelskie,
(Lengyelo.) 494. sír: DIE VANDALEN 406–408., Kat. 15.135.1. (M.
Gladys–Jus´cińska). Vas és bronz példányok a marosszentanna–
csernyahovi kultúra területérôl: Independent¸a 3. sír, MITREA–
PREDA 1966. 170, Fig. 107,2; Dancsenü 371. sír, RAFALOVICS 1986,
174, Tab. LVII,11; Ruzicsanka 29. sír, VINOKUR 1979. 129, risz.17,7;
55. sír, 135, risz. 26; Koblevó 21. sír (2 db), SZIMONOVICS 1979. 78–
81, risz. 8,7–8; 36. sír: 44, risz. 8,9; 44. sír (2 db): 85, risz. 12, 7–8.
106
NAGY MARGIT
hogy a madár hosszúcsontból megmunkált tû -
tartókat az alföldi szarmaták germán hatásra vették
át. A csont tûtartók használata, Vaday Andrea és
Domboróczki László megállapítása szerint, a 3. század
végétôl mutatható ki és a 4. században válik gyakorivá.
137
A tû és az orsógomb a Zalavár utcai sírban a halott
bal karjának külsô oldalánál feküdt. A két különbözô
magasságú részbôl álló, korongolt
orsógomb érdekessége a lapos oldal széle mellett
körbefutó besimított vonaldísz (8. kép 4; 9. kép 5). Az
egyik oldalán szinte lapos, aszimmetrikus részekbôl
álló orsógombnak számos párhuzama ismert, melyekbôl
a Vyškov–i 1. sír 5. századi fülbevalós és fibulás
síregyüttesbôl elôkerült példányát említem. 138
A Zalavár utcai sír 71 darabból álló, mintegy 72
cm hosszú gyöngysorát nyakban viselte tulajdonosa
(7. kép; 9. kép 1). A gyöngyöknek csaknem felét (35 db
= 49%) borostyángyöngyök alkotják. A borostyánból
készült gyöngyök különféle nagyságúak, 0,7 cm
átmérôtôl 3,6 cm–es átmérôig. Formailag igen változatosak;
megtalálhatók a gömb, henger, téglalap alakúak
(TEMPELMANN–MA˛CZYŇSKA 1985. 390, 403, 407.
forma) (10. kép 7–9), a kettôskónikus forma két változata
(410. forma) (10. kép 10–11) és a szabálytalan
félgömb formájúak (400. forma) (10. kép 12–19.). 139 A
gyöngysor 37%–át a gömb formájú, szûk furatú, borvörös
karneolgyöngyök teszik ki, melyekbôl háromféle
méret (0,8, 1 és 1,4 cm átm.) van jelen (10. kép
4–6). A legkevesebb (14%) darabszámúak a fehér és
zöld, gerezdelt díszû (10. kép 1–3) és a hordó formájú
fehér és sárga üveggyöngyök.
A hortobágy–porosháti halomsírok gyöngyanyagában
feltûnô a borostyángyöngyök viszonylag gyakori
elôfordulása. Mivel a sírok többségében a
rablás miatt a felsôtestbôl semmi sem maradt, a
nyakban viselt borostyángyöngyökrôl alig tudunk
meg valamit. Szokatlan, hogy borostyánokat a ruha
alját díszítô gyöngyök közé is varrtak; de elôfordulnak
borostyángyöngyök a lábnál egy csomóba téve.
A porosháti halomsírok általános borostyángyöngy–
formája a henger vagy a hasáb. 140 Madaras–Halmok
szarmata–hun kori temetôjének gyöngykészletét
vizsgálva Kôhegyi Mihály megállapította, hogy a borostyángyöngyök
az összes gyöngy 7,79%–át teszik
137 VADAY–DOMBORÓCZKY 2001. 108.
138 TEJRAL 1982. 226, obr. 105, 1–2; GERMANEN VIII, 29.8.
139 TEMPELMANN–MA˛CZYŇSKA 1985. Taf. 15.
140 Hortobágy–Poroshát I/4. halom, 25 db borostyán a lábaknál:
ZOLTAI 1941. 271; I/11. halom: borostyángyöngyök a lábaknál,
u. o. 272; II/13. halom: hengeres borostyánok, u. o. 275, II/16.
halom, a lábaknál, üveggyöngyökkel együtt, u. o. 276, III/9.
halom, a lábaknál, üveggyöngyökkel együtt, u. o. 281, V/7.
halom: a jobb bokánál nagy borostyángyöngyök: u. o. 288, Taf.
VIII. 6 stb.