Kora népvándorláskori sírleletek Budapest területéről - EPA

izonytalan; a múzeumi gyûjteménybe került leletek
több temetkezésbôl valók.
A hurkos–kampós záródást Vaday Andrea és
Istvánovits Eszter megállapítása szerint a szarmata
fülbevalóknál a 2. század közepétôl használták. 54 Hurkos–kapcsos
záródással ezüst és bronz karperecek,
fülbevalók is készültek. A Füzesabony–Kastély–dûlôi
150. sírban egy sima bronzhuzal karpereccel együtt
csavart díszû karperec került elô hurkos–kapcsos záródással.
55 Tiszavasvári–Városföldje–Jegyzô tag 7. sírból,
2. század végi – 3. századi kísérôleletekkel együtt,
hasonló záródású ezüst fülbevalópárt Istvánovits
Eszter közölt. 56 Ilyen záródású tordírozott arany fülbevalót,
a Rákos csaba–Péceli úti 2–4. századi temetô
szórványleletei közül is említhetünk. 57 Hurkos–kampós
záródású arany fülbevaló Üllô 9. lelôhely szarmata
temetôjébôl, több szálból csavart arany fülbevaló
Cegléd 4/12. lelôhely szarmata temetôjébôl került
elô. 58 A hurkos–kapcsos záródású fülbevalók használatának
felsô határa az 5. század, amint pl. Szeged–
Szôreg–Homokbánya sír leletegyüttesénél ezt Vörös
Gabriella bizonyította. 59 Bizonyára véletlennek lehet
tartani, hogy a szarmata kori arany torquesek mindegyike
– a Rákos–patak mentén elôkerült példány kivételével
–, két kampóval zárul. Nem valószínû, hogy
a hurkos–kampós szerkezetet kizárólag a színesfémbôl
készült torquesek és a kisebb méretû fülbevalók
esetében alkalmazták. A két kampós záródás
egyszerûen rövidebb drótot igényel; az arany
torquesek össze kapcsolásnak ezt a módját feltehetôen
az anyag takarékosság magyarázza.
A Rákos–patak menti sír torques–csüngô együttesének
analógiái igen nagy területen találhatók és
több évszázadot képviselnek. Az elterjedés egyik
iránya a római ékszerek felé vezet, melyek között
félhold alakú csüngôdísszel vagy bullával együtt viselt
torques a férfi és nôi viseletben egyaránt elôfordul.
A Castellani–gyûjtemény két hurokkal záruló
csavart arany torquesén kerek bulla függ. 60 A germánoknál
a torques viseletének különleges jelentôsége
volt. Arany torques és arany karperecek a 3–5.
századi barbár királysírok (Hassleben, Céke,
Osztrópataka, Sackrau, Petrossa stb.) méltóságjelvényei.
61 Amint Michael Schmauder részletes össze-
54 VADAY 1988–1989. 45–46; ISTVÁNOVITS 1990. 90.
55 FARKAS 1998. 74, II. t. 7; HAVASSY 1998. 154, 54. sz.
56 ISTVÁNOVITS 1990. 85, II. t. 2–3; HAVASSY 1998. 150, 24. sz.
57 BTM, Aquincumi Múzeum, Népv. Gyûjt. Ltsz.: 74.1.101.
58 RÉGÉSZETI KUTATÁSOK 2006. 47, 104.
59 VÖRÖS 1986. III. t. 1–2.
60 A késô római torquesviseletrôl: KELLER 1979. 27–31, 130–131;
SCHMAUDER 2002. 100–105. Castellani–gyûjtemény: MARSHALL
1911. 323, Kat.Nr. 2766, Pl. LXII.
61 SCHMAUDER 2002. I, 100–105, 340, Fundliste 16; PROHÁSZKA 2004.
50–52; PROHÁSZKA 2006. 43–46.
100
NAGY MARGIT
foglalásában kimutatta, a torques viseletének a késô
antik korban, római környezetben, hivatali rangjelzô
szerepe lehetett, határozott katonai jelleggel. 62
A torques–lunula ékszerösszetétel másik iránya
kelet felé a Fekete–tenger északi és keleti partvidékéig
vezet. A Kubán vidék alán arisztokratái sima
aranydrótból készült, hurkos–kapcsos záródású
nyakékszereket már az 1–2. században viseltek. 63 A
kercsi katakombákba a 4. század végén – az 5. század
elsô évtizedeiben a helyi arisztokrácia tagjai
arany ékszereikkel feldíszítve temetkeztek: diadémokkal,
aranylemezzel bevont fibulákkal, hurkos–
kapcsos záródású arany torquesekkel. 64 Kis méretû,
8,5–11,1 cm átmérôjû, csavart díszû arany nyakpereceket
a kercsi katakombák gyermeksírjaiban találtak,
így az 1904 jún. 24–én feldúlt sírokban.
Részben ezekbôl a temetkezésekbôl, részben bizonytalan
déloroszországi lelôhelyekrôl
mûkincskereskedôk útján a kölni Diergardt–
gyûjteménybe hurkos–kapcsos záródású, vékony
drótból készült, tordírozott arany torquesek (súly:
13,43; 6,68; 38,85; 21,09 gr.) kerültek, melyeket
Inciser Gürçay Damm a kercsi párhuzamok alapján
az 5. század elsô felére keltezett. Említésre méltó,
hogy a déloroszországi arany torqueseken ugyanúgy
nem figyelhetô meg a használat nyoma, 65 mint
a Rákos–patak menti példánynál. A kopásnyomok
hiányából arra lehet következtetni, hogy az aranytárgyakat
közvetlenül a temetés elôtt készítették el;
az életben viselt ékszereket nem temették el a halottal.
Arany ékszereknél egyébként nem szokatlan
a tárgyformák több száz évig való megôrzése. A
Diergardt–gyûjtemény Pontus vidéki, Taman vagy
Maikop lelôhelyû nyakláncát említem példaként,
melynél a lánc 1–2. századi kettôs aranycsövecskékbôl
áll, a láncra erôsített préselt pontdíszes félholdcsüngô
formája és típusa a 4–5. századi készítést
teszi valószínûvé. 66
Az 5. század elsô felétôl, a hun kortól a férfiviselet
fontos darabjává vált a tömör, súlyos arany
torques, melynek rangjelezô szerepét László Gyula,
62 SCHMAUDER 2002. I, 110–114.
63 Két kampós záródású arany torques: Kazanyszkaja és
Tflisszkaja sztanyica közötti 49. kurgán: GUSHCHINA–
ZASETSKAYA 1994. 50, Kat. No. 145, sima arany karika:
Tiflisszkaja sztanyica 15. kurgán: GUSHCHINA–ZASETSKAYA 1994.
58, Kat. No. 264; hurkos–kapcsos záródású sima aranykarika
Uszty–Labinszkaja 32. kurgán GUSHCHINA–ZASETSKAYA 1994.
37, 369, Tab. 41, No. 369. Gömbös végû, lemezes lunulacsüngô
bronzból (feltehetôen lószerszámdísz): Uszty–Labinszkaja 41.
kurgán GUSHCHINA–ZASETSKAYA 1994. 69, Tab. 46, Kat. No. 433.
Ezeket a sírokat a szerzôk a Kr. u. 1–2. századra keltezik.
64 ZASETSKAYA 1979. 7, 11–13, risz 2, 34–38.
65 DAMM 1988. 128–131, Kat.Nr. 39–42.
66 DAMM 1988. 131–132, Kat.Nr. 43, Abb. 90.