MAG Arany Ãvkönyv 2011. - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
MAG Arany Ãvkönyv 2011. - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
MAG Arany Ãvkönyv 2011. - Országos MezÅgazdasági Könyvtár
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
hasonlításban alacsony. A megfelelő technológiával rendelkező<br />
cégek jelentős arányban külföldi befektetők tulajdonában<br />
vannak, multinacionális cégek leányvállalataiként<br />
működnek. A multinacionális vállalatcsoportokon<br />
belül a K+F feladatok a tagok között szétoszthatók.<br />
A valóban innovatív új terméket gyakran az anyavállalat<br />
fejleszti és gyártja, a leányvállalatok jobb esetben díj<br />
ellenében az eljárást veszik át, gyakrabban a készterméket<br />
közvetlenül importálja a kereskedelem. A középvállalatok<br />
rendszerint tőkeszegények, kutatásra, fejlesztésre kevés<br />
forrásuk marad. A termékpaletta gyakran túlságosan<br />
széles, a gyártható mennyiség kevés, ami a fejlesztéseket<br />
jelentősen drágítja. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szakiskolák<br />
felszámolásának, a szakképzés és a piac<br />
eltávolodásának következménye az egyre inkább érzékelhető<br />
szakemberhiány a magyar élelmiszer-gazdaságban.<br />
Tény, hogy a szakképzett munkaerő számára ez a pálya<br />
egyelőre nem kínál vonzó jövőt, alig van már jelentkező<br />
például húsipari szakképzésre.<br />
Az alapanyag- és energiaár emelkedése, az élőmunkát<br />
terhelő adók és járulékok, a korszerűtlen üzemek és az<br />
elavult termékkínálat miatt, továbbá a kis- és középüzemek<br />
korábban erőltetett fejlesztési támogatásai<br />
következményeként folyamatosan megszűnnek a termelőkapacitások,<br />
a munkahelyek. A gyárbezárások,<br />
cégkarcsúsítások okai szerteágazóak: csőd, végelszámolás,<br />
a termelés kihelyezése (outsourcing), racionalizáció,<br />
profiltisztítás, technológiaváltás, minőségi<br />
munkaerőcsere, forintárfolyam, magas inputárak,<br />
piacvesztés.<br />
AZ ÉLELMISZER-KERESKEDELEM JELLEMZŐI<br />
Az élelmiszer-kiskereskedelem globalizálódása ma<br />
már a világ országainak mintegy felét érinti, ahol a Föld<br />
népességének közel 80%-a él. Az USA és Európa<br />
kereskedelmi vállalatainak működési területe ma még<br />
elsősorban a saját kontinens, ugyanakkor a célpiacok<br />
között megjelent és növekvő részarányt képvisel Kína és<br />
India. A kereskedelmet és az élelmiszeripart is a koncentráció,<br />
a multinacionális vállalatok térhódítása jellemzi: a<br />
nem is olyan távoli jövőben legfeljebb néhány tucat<br />
élelmiszeripari vállalatcsoport fog működni globális szinten<br />
20-25 márkanévvel, és az élelmiszerek döntő hányada<br />
világszerte néhány áruházláncon keresztül jut majd el a<br />
fogyasztókhoz. A koncentrációval párhuzamosan egyre<br />
kevésbé lesz arra lehetőség, hogy a termelők különböző<br />
önkéntes szabványok teljesítése, vagyis élelmiszer-biztonsági,<br />
minőségirányítási, környezetirányítási rendszerek<br />
működtetése nélkül beszállítói legyenek az élelmiszerkiskereskedelemnek.<br />
Ugyanakkor egyre nagyobb vásárlói<br />
igény mutatkozik a közvetlen értékesítésre is, mert a<br />
fogyasztók előnyben részesítik a termelőtől vásárolt friss,<br />
megbízható, regionális és/vagy helyi élelmiszert.<br />
A Nyugat- és Közép-Európában található 30 legnagyobb<br />
élelmiszer-kiskereskedelemmel (is) foglalkozó cég a<br />
térség élelmiszer-kiskereskedelmi forgalmából mintegy<br />
60%-kal részesedik. Magyarországon is hasonló a helyzet,<br />
ahol a hipermarket-, szupermarket- és diszkontláncok<br />
részaránya meghaladja a 60%-ot a hazai kiskereskedelmi<br />
forgalomból. A diszkont üzletek terjeszkedésével<br />
azonban az elsősorban kisebb és a nagyvárosoktól<br />
távoli vagy nehezen megközelíthető településeken található<br />
kisboltok száma elkerülhetetlenül csökken, egyre<br />
szűkül a vevőkör, piaci részesedésük folyamatosan zsugorodik<br />
(a kereslet visszaesése miatt az alapvető napi<br />
élelmiszereken kívül egyre kevesebb áruféleséget kínálnak).<br />
A termelés, a logisztika, a kiskereskedelem fejlődésének<br />
és globalizálódásának köszönhetően még a friss<br />
élelmiszerekre is a kínálat és választék stabilitása, relatív<br />
állandósága jellemző (már nem az adott földrajzi terület<br />
éghajlati sajátosságaihoz igazodik). A mozgástér bővítése<br />
céljából komoly befektetéseket hajtottak végre élelmiszerbeszerzési<br />
logisztikai rendszerek kiépítésében, amelyek<br />
adott földrajzi területen időjárási, vagy más okokból fellépő<br />
kínálati zavarok esetén a kereskedelem részére alternatív<br />
lehetőséget tudnak kínálni az alkalmazkodásra (többletmennyiség<br />
beszerzésével) és a tárgyalási pozíció<br />
erősítésére (árcsökkentési nyomásgyakorlással). A<br />
fogyasztók viszont örülnek a stabil kínálatnak és a nagyobb<br />
választéknak, mert nincs szükség házi tartósításra,<br />
vagy tartósított élelmiszerek beszerzésére. A friss<br />
élelmiszerek piacán tapasztalható erős és folyamatos<br />
versenyhatások következménye a növekvő importtermékek<br />
aránya.<br />
Az alkalmazkodási képesség és -készség hiányosságai<br />
mellett az utóbbi két évtizedben eltérő irányú koncentrációs<br />
folyamatok zajlottak az élelmiszerláncban. Az<br />
agrárszektorban, különösen a kiskereskedelemmel<br />
közvetlen kapcsolatot kiépítő ágazatokban dekoncentrációs<br />
folyamat ment végbe, ezzel szemben a feldolgozóipar<br />
kisebb, a kereskedelmi szektor gyorsabb ütemben koncentrálódott.<br />
Az éleződő versenyben a gyenge verseny- és<br />
alkalmazkodási képességű termelők piacról való<br />
kiszorulásához hozzájárul(t) a vertikális szintek közötti<br />
eltérő koncentrációs fokkal magyarázható érdekérvényesítési<br />
különbség a számukra ebből adódó<br />
jövedelemvesztés.<br />
14 <strong>MAG</strong> ARANY ÉVKÖNYV 2011
Change language