MAG Arany Évkönyv 2011. - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

2000 körül derült ki, hogy a F. graminearum fajon belül
kilenc új fajt azonosítottak. Mivel ezekről rezisztenciaviselkedés
szerint nem volt adat, egy kétéves vizsgálatban
tisztáztuk, hogy F. graminearum fajcsoport bármely tagja
ellen érvényes az ellenállóság, azaz ez a probléma nem
kell, hogy a nemesítőket lázba hozza.
Ugyanennek a kísérletnek a DON tartalma egy másik
igen fontos problémára irányította a figyelmet (3. ábra). A
rezisztenciaforrások és az általunk előállított jobb
agronómiai jellegű törzsek DON tartalmával, ahogy fertőzöttségével
sem volt komolyabb gond, viszont egyed
nyugat-európai fajták és törzsek hatalmas mennyiségű
DON-t állítottak elő, esetenként százszorosan meghaladva
az ellenálló anyagok szintjét. Ezért gondoltuk azt, hogy
ezeket az anyagokat nem szabad ráereszteni a magyar
köztermesztésre, azaz a fajtaminősítés során ezeket nem
szabad minősíteni. Ezt a felismerést egy hároméves GAK
pályázatban vizsgáltuk az OMMI-val (MgSzH) közösen. A
kísérletsorozatból az 1. táblázat mutat egy kis részletet.
A korai csoportban legellenállóbb és legfogékonyabb
genotípus között több mint hússzoros különbség van, da a
jelöltek között is háromszoros. A későbbi fajtacsoportban a
szélső értékek között négyszeres különbség van, de a jelöltek
között is több mint kétszeres. Bár az összefüggések
szorosak, a minősítés a gyakorlatban (malom, takarmányfeldolgozás)
a DON (és/vagy egyéb toxinok) tartalom
szerint történik. Ezért ezt a bélyeget kellene mérni, a
betegségtüneteket pedig legfeljebb tájékoztató jelleggel
megadni, de nem ez alapján minősíteni. Itt ugyanis egyrészt
jelentős a tévesztés lehetősége, különböző rezisztenciafaktorok
is vannak, amelyek az összefüggést lazítják. Az adatok
azt mutatják, hogy lehet a jelöltek között válogatni és a
három éves vizsgálati időszak négy különböző izolátummal
két termőhelyen elegendő pontosságú adatot ad a fajtaelismerés
részére.
Hosszú ideig a rezisztenciaforrások őszi, jobb agronómiai
változatainak előállítása volt a feladat. Ez ugyan sikerült,
amit az 1. táblázat is mutat, de ezek termőképessége,
minősége, és újabb gondként a levélfoltosságokkal szembeni
fogékonyság sem volt megfelelő, részben ezért bukott el a
táblázatban egyébként előkelő helyen álló Sámán jelöltünk.
A minőségben ugyan a nedvessikér tartalom megvolt, de
többnyire puha szemű búzákról volt szó, és színük is világosabb
volt a kedveltebb sötétbarna – piros színnél.
Hét évvel ezelőtt a fenti problémák javítására egy évente
100-200 keresztezésből álló programot indítottunk. Ma
már néhány kivétellel kemény szemű törzseink vannak,
lényegesen javult az egyéb betegségekkel szembeni
ellenállóság, a fuzárium mellett különösen a levélrozsda és
a levélfoltosságokkal szemben. Mivel a nedvessikér
emelése fontos volt, nem egy esetben túl jól is sikerült, mert
számos 35-40 % közötti törzset sikerült kiváló minőségben
előállítani, de ezeknél a termésdepresszió már jelentős. A
javító minőségnek ára nincs, e minőségi kategória iránti
igény kicsi, így bármennyit is beszélünk a kiváló minőségről,
nagyon úgy tűnik, hogy bár 1-2 ilyen fajtát kell a portfólióban
tartani, de ezek önmagukban nyereséget nem fognak
hozni. Pedig a javító minőségnek, nagy nedvessikér és
fehérjetartalom mellett gazdasági előnyei is lehetnek annak
ellenére, hogy a kontrollok alatt teremnek néhány százalékkal.
A nagy nedvessikér tartalom kedvezőtlen körülmények
között sokkal ritkábban süllyed 28 % alá, ezért a
malmi minőséget ritka kivételekkel hozzák. Évjárattól függően
és akár 10-15000 Ft/t árkülönbséget is jelenthet, és ha
még védeni sem kell, akkor további 20-30000 Ft kiadáscsökkenés
lehetséges. Ezért úgy gondolom, hogy a termés
abszolutizálása helyett a jövedelmezőségre kellene tenni a
hangsúlyt.
A szegedi búzanemesítési program rendelkezik néhány,
az átlagosnál lényegesen jobb fuzáriumellenállósággal bíró
fajtával. Ilyenek a Csillag, a Fény, az újabbak közül a
Göncöl, a Rozi vagy a Körös. Ez természetesen nem jelent
teljes ellenállóságot. Ezeknél a preventív kalászvédelem
kukorica után kötelező, kedvező elővetemény után csak
szükséghelyzetben. Ezeket nem elsősorban fuzáriumra
nemesítették, de a sokéves sorozatvizsgálatok és a termesztési
tapasztalatok igazolták ilyen jellegű pozitív tulajdonságaikat
is. Ezért, és ezt hívják natív rezisztenciának, a
teljes előrehaladott anyagot átszűrjük C törzs szinttől
kezdve, ez a bejelentés előtti többtermőhelyes kísérlet,
majd a három éves fajtajelölti vizsgálat során elég nagy biztonsággal
meghatározhatók a legjobbak. Emellett természetesen
saját nemesítési programunkból is a legjobbak
bejutnak ebbe a körbe, és megfelelő teljesítmény esetén
elismerésre is számíthatnak.
Nagyon fontos a folyamatos munka fenntartása. Minden új
fajtában újra kell teremteni a legfontosabb tulajdonságok
harmóniáját. Ha ez elmarad, és ez bármely más tulajdonságra
is érvényes, az előbb-utóbb versenyképességi problémákat
fog okozni. Ezért a nemesítési program kritikai
értékelése igen fontos, ami az új kihívásokra adandó gyors
válaszok miatt igen fontos.
Van tehát előrelépés, és a fiatal anyagok ismerete alapján
számos új értékes törzs van birtokunkban, amelyek legjobbjai
előbb-utóbb a köztermesztés fontos szereplői lesznek
MESTERHÁZY ÁKOS
AKADÉMIKUS
GABONAKUTATÓ KFT., SZEGED.
40 MAG ARANY ÉVKÖNYV 2011