MAG Arany Évkönyv 2011. - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

(lásd Hagyományok-Ízek-Régiók, azaz HÍR-program) –,
ami az uniós szinten elismert logóval ellátott AOP/PDO
(Appellation d’Origine Protégée/ Protected Designation
of Origin) termék előállítását is megcélozta egyes esetekben[2].
Mindez csak akkor valósítható meg, ha a termelők és
földolgozók önként vállalják, hogy egy, a jelenlegi alapanyag-termelési
és őrlemény-előállítási szabályozó rendszerhez
képest szigorúbbat alkalmaznak. Annak érdekében,
hogy egy valóban különleges terméket lehessen a
fogyasztóknak kínálni, ha minden jól megy, a megszokott
őrleményekhez képest magasabb áron. Ez a magasabb ár
hivatott elismerni mindazt a többletráfordítást anyagban,
munkában, odafigyelésben, amit a paprika a vetéstől az
őrlemény kiszereléséig kap. Mindez teljesen más
megvilágításba helyezi a termelési folyamat számos pontját
és a termelői magaratást is, hiszen nem egy „fölülről
diktált”, „tetszik, nem tetszik, de muszáj alkalmazni”
rendszerről van szó, hanem a termelők és a földolgozók
szuverén döntéséről: hajlandóak-e a cél érdekében olyan
kötelezettségeket vállalni, aminek betartása vagy be nem
tartása elsősorban becsületbeli ügy? Ugyanis azok, akik
csak a magasabb árat szeretnék, de érdemben semmi többet
nem kívánnak tenni, ha ez kiderül, a tisztességes termelők
és földolgozók hitelét is rontják azzal, hogy a
fogyasztók szemében hiteltelenné teszik az eredetvédelemmel
bíró terméket! Sajnos még nagyon sokszor
elfordul, hogy egy-egy ilyen vagy hasonló témájú
előadás alkalmával az első kérdések arra irányulnak, hogy
hogyan lehet a rendszert megkerülni, kijátszani – nyugodtak
akkor lehetünk majd, ha ez a jelenség eltűnik.
Az önkéntes kötelezettség-vállaláson alapuló eredetvédett
termék-előállítás és az ennek alapját jelentő,
szintén önkéntesen formálódó termelői csoportok, azaz
„szindikátusok” megalakítása nem „ördögtől való”, csak
éppen Magyarországon szokatlan még. Szokatlan, mert
szakítani kell a „dögöljön meg a szomszéd tehene is”
szemlélettel, egyszer s mindenkorra, helyette azon kell
dolgozni, hogy „az én gyepem legalább olyan zöld
legyen, mint a szomszédé”, sőt, ha kell, segítek neki, hogy
nehogy tönkremenjen az övé! A földrajzi eredetvédett termékek
előállítása és az egységes logó használata pontosan
ezt jelenti: mindenki ugyanazért a célért dolgozik,
ám a marketing közös: a termelők nem csak maguknak,
de kölcsönösen egymásnak is reklámot csinálnak! A
fogyasztó pedig tudja, hogy a közösség bármelyik tagjától
is veszi meg az adott terméket, a minőség ugyanolyan
kiváló lesz, és bátran ajánlhatja a terméket (és elsősorban
nem a termelőt magát) bárki másnak! Ez az, amiért
megéri túllépni az individualista szemléleten, és érdemes
hinni benne, hogy a másiknak tett apró gesztusok idővel
busásan megtérülnek! Ha valaki áthágja a játékszabályokat,
az mindenkire visszaüt, és a fogyasztói bizalmat
csak fáradságos munkával lehet újra – úgy-ahogy- visszaszerezni!
Érdemes a már említett fűszerpaprika kapcsán
megvizsgálni, hogyan is működik ez Európa más országaiban.
Az uniós termelők által előállított, a fogyasztói
elvárásoknak és a legszigorúbb minőségi követelményeknek
egyaránt megfelelő AOP- és IGP-termékek
kialakításának létjogosultságát az európai tendencia is
igazolja. Már 2002. decemberéig uniós szinten 366 AOPterméket
ismert el Brüsszel, további 235-öt az IGP és 19-
et az STG vagy AP (Spécialité Traditionnelle Garantie,
angol megfelelője: TSG – Traditional Speciality
Guaranted) kategóriában, a számok pedig azóta csak
tovább nőttek, napjainkban csak sajtból és egyéb tejtermékből
170 AOP van, ebből 44 francia. A bejelentések
több mint 80%-át Franciaország, Olaszország, Portugália,
Görögország és Spanyolország tette-teszi, azaz olyan,
hagyományosan híres gasztronómiával rendelkező országok,
amikkel a konyhaművészet terén egyenrangúnak
tartjuk magunkat. Franciaországban a gazdálkodók mintegy
negyede foglalkozik ilyen termékek előállításával –
jövedelmük legnagyobb részét ezeknek a termékeknek
köszönhetik. A paprika esetében a baszk[3], extremadurai[4],
galíciai és navarrai paprika[5] egyaránt ebbe a
kategóriába tartozik, közülük a baszk és az extremadurai
őrlemény, a navarrai konzerv, a galíciai friss formában
kerül a fogyasztók elé.
A SPANYOL ÉS FRANCIA ÖSSZEFOGÁS
EREDMÉNYE
A spanyol paprika esetében a la Vera környéki, Tiétar
völgyi termelők, feldolgozók és önkormányzatok a
paprikatermesztés jövedelmezőségének további csökkenését
elkerülendő Jaraiz de la Vera központtal létrehozták
saját szervezetüket, ami hivatalosan is a védett termék
eredetiségét és minőségét hivatott biztosítani, az előállítás
teljes folyamatának ellenőrzésével. A belépés önkéntes,
de aki ezt megteszi, köteles alávetni magát az ellenőrzési
procedúráknak, hogy terméke a folyamat végén márkanévvel,
védjeggyel ellátva kerülhessen a kereskedelembe,
jobb árat elérve ezáltal. Az ellenőrzött területről csak
előre meghatározott technológia szerint termesztett és
szárított termés kerülhet a malmokba. A vevő biztos lehet
abban, hogy sem idegen körzetből származó, sem más
technológia szerint feldolgozott paprika nincs a
22 MAG ARANY ÉVKÖNYV 2011