MAG Arany Évkönyv 2011. - Országos Mezőgazdasági Könyvtár

Dilemmák a növénynemesítésben – az őszi búza példáján
Egy növényfajta nemesítése még az egynyári szántóföldi
növények esetében is évtizedig tartó tevékenység,
melynek során a korábbi nemesítő nemzedékek által
létrehozott kiindulási anyagok felhasználásával a jelen
termesztői- és felhasználói igényeinek megfelelő biztonságosan
és gazdaságosan termeszthető növényfajták
születnek. Egy nemesítési program sikeressége és
versenyképessége egy négy ismeretlenes egyenletből
becsülhető, melynek tényezői a következők:
− a termelői-felhasználói igények és a nemesítési
célkitűzések összhangja
− az ismert szelekciós módszerek és azok használatának
lehetősége
− a nemesítési program mérete
− az új iránti fogadókészség, és a fajtaválasztás
objektivitása.
A következőkben röviden a hazai őszi búza
nemesítés példáján mutatjuk be a fenti kérdésekkel
kapcsolatos dilemmákat és eredményeket.
A NEMESÍTÉSI CÉLOK ÉS A FELHASZNÁLÓI
IGÉNYEK ÖSSZHANGJA
Az elmúlt húsz évben az őszi búza termésátlaga
Magyarországon 4 t/ha szinten stabilizálódott. Ez a termésszint
1 t/ha-al elmarad a 80’as évek teljesítményétől,
és mintegy 2 t/ha-al a potenciális
lehetőségeinktől. A termésszint csökkenésével párhuzamosan
nőtt az évjárat hatás, két egymást követő év
országos átlagtermése között az utóbbi évtizedben 1-2,5
t/ha különbség is megfigyelhető. Még nagyobb az
eltérés egy éven belül a különböző gazdaságok teljesítménye,
és a gazdaságokon belül a búzatáblák eredménye
között.
Az alacsony termésszint és a nagy termésingadozás
hátterében az elégtelen tápanyag utánpótlás áll. A ma
termesztett búzafajták nagyobb termőképessége, a jobb
gépesítettség és növényvédelem teszi lehetővé, hogy a
60’as évek közepére jellemző átlagos műtrágya felhasználás
mellett mégis képesek vagyunk több év
átlagában 4 t/ha termést betakarítani (a termésátlag
1965-1970 között átlagosan 2,4 t/ha volt).
A 3-4 t/ha termésszinten és a 6-8 t/ha termésszinten
gazdálkodók egyaránt a „legbőtermőbb” fajtákat igénylik,
gondolván, hogy a termésátlaguk és a termesztés
gazdaságossága ezekkel növelhető. Több éves kísérletsorozat
eredményeivel bizonyítható azonban (1. ábra),
hogy nem a jelenlegi fajták potenciális termőképessége
a gátja a termés növelésének. Csupán fajtaválasztással a
termésszint alig javítható.
1. ábra
Búzafajták termőképessége kísérletekben
(és az országos termésátlag)
(22 búzafajta átlaga, évente 7-8 kísérleti hely)
A martonvásári kutatóintézet évente 7-8 helyen, átlagos
agrotechnika mellett beállított kísérleteinek
átlagtermése több év átlagában több mint 50%-al
meghaladja az országos termésátlagot. Az optimális
környezetben beállított kísérletek átlagtermése duplája
az országos termésátlagnak. Élenjáró gazdaságok
üzemi feltételek között is elérnek a kísérleti rekordhoz
közeli termésátlagot, így nyilvánvaló, hogy nem a mai
fajták termés potenciálja felelős a termésátlagok stagnálásáért.
Búza esetében a fajták értékének másik meghatározó
eleme, hogy minőségük mennyire felel meg a felhasználók
igényeinek. Az elmúlt 20 évben a hazai feldolgozó
ipar – egyes malmoktól eltekintve - markáns
minőségi igényeket nem fogalmazott meg a búzafajtákkal
vagy az árubúzával szemben. Bár minőségorientált
búzatermesztési szemlélet nem igazán alakult ki,
export orientált termelésünk mégis kikényszerítette a
legrosszabb minőségű búzafajták kivonását a termelésből,
így legalább a malmi minőségű tömegáru termelés
vált jellemzővé hazánkban.
A felhasználói igények és a nemesítési irányok
összevetésénél azt állapíthatjuk meg, hogy azok az
elmúlt időszakban nem voltak teljes mértékben
összhangban. A hazai nemesítők – Martonvásáron biz-
26 MAG ARANY ÉVKÖNYV 2011