You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
NÉZÕPONT<br />
FÓRUM<br />
Gondolatébresztésül; a kalászos gabonák<br />
vetõmaghasználatával kapcsolatban<br />
A magyarországi kalászos vetõmag-elõállítás és felhasználás<br />
– a múltját tekintve – mindig Európa, sõt<br />
a világ élvonalába tartozott. A vetõmagtermesztés<br />
tudatossága, okszerûsége, szervezettsége és annak<br />
ellenõrzése, valamint a „nemesített” vetõmag használata<br />
szempontjából Magyarország úttörõ szerepe<br />
a múlt század elejétõl fogva példaértékû (volt?!),<br />
ami nemcsak az ökológiai és ökonómiai feltételekben,<br />
hanem szakmaiságunkban is rejlik.<br />
Napjainkban sajnos (több éves folyamat eredményeként),<br />
a nem-hibrid növények – elsõsorban a kalászosok<br />
– nemesített (fémzárolt) vetõmagjának elõállítása<br />
(2005–6-ban mindösszesen 28-30 ezer ha),<br />
forgalmazása és használata – nem szakmai, hanem<br />
kimondottan költség-okokra hivatkozva (drága a<br />
vetõmag!?) – rohamosan csökken.<br />
Hova vezet(het) ez a tendencia, és milyen problémákat<br />
vetít elõre, mit kockáztatunk?<br />
A hazai kalászosok vetésterülete évrõl évre közel 1,5-1,7 millió<br />
ha. Az elmúlt évek átlagos össztermése 5,5-6,5 millió tonna<br />
volt, és ennyi minden évben el is várható. Ebbõl a mennyiségbõl<br />
a kenyérbúza éves szinten 4-5 millió tonna. A megtermelt<br />
mennyiségbõl a hazai felhasználás (malmi és egyéb élelmiszeripari<br />
+ takarmány, aminek mennyisége ismert okok miatt évrõl<br />
évre csökken) 2-2,5 millió tonna. Tehát közel 2-3 millió tonna<br />
kalászos gabonát más piacokon kell értékesíteni (unión belül<br />
vagy harmadik piacokon). Az unión belül 90-100 millió tonnáról<br />
beszélünk, ami – mennyiségi oldalát tekintve – bõven fedezi<br />
a belsõ piaci igényeket. Ma már az is eldõlt (2 év telt el az unióba<br />
történõ belépésünk óta), hogy a közeljövõben az intervencióra<br />
való termelés nem lehet megoldás (minõségi, toxin, logisztikai<br />
kérdések stb.) és cél, mert gabonatermesztésünk (búza,<br />
árpa) múltját tekintve ez súlyos szakmai igénytelenség lenne.<br />
Már közhely számba megy, hogy csak a minõség adható el,<br />
tehát jól értékesíthetõ búzát, árpát, durumbúzát kell termelni.<br />
Ki az aki nem ezt akarja, mivel ehhez a hazai feltételek adottak,<br />
mindig is adottak voltak (ld. a magyar búza külpiaci helyzete<br />
a két világháború között). Az elmúlt évtizedekben sok<br />
minden megváltozott ugyan, de adottságaink, szakmai és tárgyi<br />
feltételeink e téren lényegében nem változtak, sõt.<br />
Aki a szakmán belül az itt tárgyalt témában érdekelt (nemesítõk<br />
és intézményeik, fajtaképviselõk, vetõmagszaporítók,<br />
hatóságok, élelmiszeripar, kereskedelem és nem utolsó sorban<br />
a termelõk, kicsik és nagyok) ezzel tisztában van.<br />
Tudjuk, hogy a kalászos gabonafélék és azok fajtái nem<br />
rendelkeznek olyan széleskörû adaptálódó képességgel, „röghöz<br />
kötöttebbek” (nemesítési lokalitás), mint egy hibrid vetõmagból<br />
termelendõ növényfaj (kukorica, napraforgó stb). Ezt<br />
az a tény is jól bizonyítja, hogy határtalanul nagy a fajtaajánlat<br />
(EU-lista), és ennek ellenére ma Magyarországon a búza<br />
vetésterület 80-85%-án magyar fajtákat termesztenek. Ezt a<br />
gyakorlatot az is erõsíti, hogy körülményeink között megbízható,<br />
kiszámítható termést, minõséget – figyelemmel kísérve<br />
a termesztés költségoldalát is –, több év átlagában jó eredményt<br />
a hazai fajtákkal lehet elérni (rentabilitás).<br />
A magyarországi búzatermesztés elõnye még az is a nagy<br />
európai termelõkkel szemben, hogy mi korán aratunk (június)<br />
akkor, amikor pl. Németországban, Angliában, a Benelux államokban<br />
még csak készülnek az aratásra. Nálunk nem gyakorlat<br />
a búza és árpa szárítása, tehát az aratást követõen a megtermelt<br />
termés minimum 75-90%-a betárolható, feldolgozható,<br />
manipulálható, szállítható, biológiai és fiziológiai értelemben<br />
érett (14,5-<strong>15</strong>%-os víztartalom) és természetes minõségû.<br />
A termesztett fajták éréscsoport szerinti megoszlása is jól<br />
igazodik körülményeinkhez, nem véletlen, hogy a vetett kalászosok<br />
55-60%-a korai, 30-35%-a középérésû, míg csak 5-<br />
10% a kései. Vetésterületünk 40-50%-a pedig a száraz és forró<br />
alföldi és déli régiókra esik.<br />
Az, hogy a hazai fajtalistán több mint 130 elismert fajta<br />
van, tény. De az is igaz, hogy ebbõl a fajtaszámból a köztermesztésben<br />
meghatározó csak <strong>15</strong>-20 fajta. Az egy másik téma,<br />
hogy ez sok-e vagy kevés, már ami a 130 államilag elismert<br />
fajtát illeti. Az uniós fajtalistán több mint <strong>15</strong>00 fajta van<br />
– a kérdés ugyanaz itt is, sok-e vagy kevés?<br />
Az eddig tárgyaltak alapján azt gondolom, hogy a jó minõségû<br />
búzatermelés biológiai alapjai és szakmai feltételei továbbra<br />
is adottak. Ahhoz azonban, hogy ezzel élni tudjunk, elengedhetetlen,<br />
hogy ezt ki is használjuk. Ezek azok a tények,<br />
amelyek az eredményes gazdálkodásunk alapja lehetnek, illetve<br />
kellene, hogy legyenek. Tehát az egyik meghatározó tényezõ<br />
a biológiai alapok és azok nemesített, magas biológiai értékû<br />
fémzárolt vetõmagjainak (a fajták) okszerû használata.<br />
A búzatermesztés ma már nem lehet öncélú tevékenység.<br />
A piaci igények meghatározzák, hogy milyen fajtát és<br />
annak végtermékét, hol, hogyan és milyen arányban termeljük.<br />
Abban az esetben, ha ismerjük a piac igényeit és ismerjük<br />
a saját lehetõségeinket (talaj, agrotechnikai színvonalunk,<br />
az inputokra szánható források stb.), akkor ki kell tudnunk<br />
választani a megfelelõ fajtát, és annak ismeretében (talajigény,<br />
vetésidõ, elõvetemény, vetõmagnorma, betegség-ellenállóság,<br />
éréscsoport, tápanyagigény, állóképesség, fagy-<br />
24 „Tolle, lege et fac!” 2006. április–május
Change language